Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Ribár János: A kultúra új ösvényei

végén, a nagy népvándorlások, világutazások, a pluralisztikus, sokvallású társadalmak idején." Tegyük hozzá: és a morál insanity emberének felbukkanása idején. Meg kellene jelennie a homo morálisnak, miatta keressük a kultúra új ösvényeit, hiszen egyre inkább megvan a veszélye, hogy a kultúra és az erkölcs hiánycikké válik egy önsorsrontó társadalomban. Úgy gondolom - világos, hogy lehet az áthidaló képesség a fentebb leírt szakadék felett. Ezt szeretném még azzal kiegészíteni, hogy a kultúra ösvényének az irányáról is írjak jelzésértékű sorokat. Keskeny útról van szó, de annak új iránya a mi saját bensőnkön vezet át. A tudományos-technikai forradalom óriási eredményeket ért el a külvilág megismerésében, de itt van bennünk az eddig komolyan nem vett valóságosan létező belvilág is. A. Carrel már ennek a századnak az első felébe jelezte, hogy bár sok mindent tudunk a külső világról, de analfabéták vagyunk belső világunk tekintetében, s ezért az ember ismeretlen lény maradt önmaga számára. A kultúra új ösvénye befelé vezet: az önmagunkba szállás! Volt egyszer Jézus példázata szerint egy önsorsrontó, önhatalmú, önző, disznók vályújáig süllyedt fiatalember, aki megelégelte megalázó és ostoba sorsát/Tragikus helyzetéből, a halál széléről akkor talált kiutat, amikor magába szállt. Majd önmagán keresztül megindult a lét forrása felé, amiről pedig kiderült, hogy nem ami, hanem AKI! * * * Elhangzott 1995. április 8-án Békéscsabán „Öriens '95 Colloquium"-on „A kultúra új ösvényei" nevű nemzetközi tanácskozáson, mint nyitó előadás.