Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Sántha György: Az endori asszonynál (verselemzés)

„Kit idézzek fel néked?" Nékem senkit, se Sámuelt, se a Sátánpribéket. Az úgyse értette s nem értené meg sem az „ó", sem az „új", de még a legújabb „SauT-t sem. Akár én akkor Paulsent, amikor a szép, a halk, nagy Öreg búcsúzott Berlinben. Csak sejtettem, de nem hittem, hogy annyit hallom még a betegen beszélőt mint egy élőt: „Van - van - hallgattuk ezren bár még hiányos ismeret, van egy új, mássíkú, láthatatlan világrend - és Angyal suhant a termen ahová e héten én is elmegyek... Sajnálom Haeckelt, ő volt ügyesebb, de mondják meg néki újra: Vannak szellemek!" És könnybe lábadtak a szemek és dobogó lábaknak ütemén szállt az üzenet. „Saul! Saul!" ... így zúgott a Szó, repült a nyíl akkor és századok múlva újra és újra most is repül, isteni lasszó, mely elért engem is tengernél tengernyibb építő dúlás-sírás és pusztulás közben. Immár nem vitás: könnyen fordult velem egy Coppernicus-nagyot a világ: új szép Pálfordulás!