Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Baán Tibor: Közelítés. Mándy Ivánról
BAÁN TIBOR Közelítés Mándy Ivánról Régóta készülök egy beszélgetésre. Egyszer majd leülünk valahol. Talán egy régi kávéházi asztal mellé. (Kell, hogy legyen még valahol egy ilyen asztal!) Egy aránylag csöndes kis vendéglóhe. Esetleg a teraszra, úgy nyár végén vagy ősszel. Ilyenkor már hűvösebb az idő, és rajtunk kívül talán már nem is akad vendég. Egy mozi előcsarnokába. Egy elhagyott futballpálya tribünje alá. Egy kültelki templomba, behúzódva a hátsó padba. Lehet, hogy összeakadunk az utcán. Két járókelő. Két meglehetősen fáradt járókelő, akik azért még mindig várnak valamire. Akárhol is akadunk össze, O nem fordul el tőlem. Megismeri azt a gyereket, aki oly buzgón imádkozott. Az ima ugyan váratlan megszakadt, de 0 azért nem haragszik túlságosan. A hallgatás még mindig elviselhetőbb, mint az üres leckefelmondásszerű darálás. A csöndből mindig születhet valami. De hát most talán megtörnénk a csöndet. Az biztos, hogy én kezdeném valamilyen ostoba panasszal. Bágyadt dallam az én panaszdalom. Hiszen ha Ő rákezdené! Kérdezni semmit se kérdeznék. Nem faggatnám háborúkról, járványokról, éhínségekről, árvizekről. Ha el akar valamit mondani, mondja el magától. Csak ne akarjon megnyugatni, mert akkor... Lehet, hogy összekapunk? Hogy egy nagy veszekedés lóg a levegőben, ami egyszerre csak kirobban. Az se oly nagy baj. Mindig csak azzal tudtam igazán veszekedni, akit szerettem. Közben azért valamit mégiscsak kérdeznék. A humora? Az hová tűnt? Micsoda humora volt! Előbb teremtette meg Bálám szamarának a hangját, mint Bálám szamarát! József köntösét, mint magát Józsefet! Mondom, ezt megkérdezném. Egyébként békén hagynám. Csak üldögéljen egy kávéházi asztal mellett, a vendéglőben, a teraszon, a mozi előcsarnokában, a futballpálya tribünjén, a kültelki templomban. Ha nem akar beszélni - azt is megértem. Egy idő után elbúcsúzunk. 0 is megy tovább a maga útján, és én is. Mándy Iván: Isten Szomorú aktualitást kapott a kézirat, születése óta. 1995. október 6-án elhunyt Mándy Iván, a modern magyar novella Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas mestere. Nem rója többet a szeretettel, de könyörtelen éleslátással ábrázolt Józsefváros macskaköves utcáit. Már gyermekkorunkban belopta magát szívünkbe a kedves kiskamasz, Csutak figurájával. Felnőttként pedig megtanultuk tőle: „Dolgozni kell - nincs más. Meg hűnek maradni ezekhez a sokat szenvedett terekhez, utcákhoz." És még valamit: >r Akárhol is akadunk össze, O nem fordul el tőlem. Megismeri azt a gyereket, aki oly buzgón imádkozott."
