Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Szebik Imre: Társadalmunk segítségigénye és az egyház szeretetszolgálata

lehet a kiskőrösi gyülekezet ambuláns nővér szolgálata a helyi önkormányzattal való szoros együttműködésben. Norvég segítséggel a budavári egyházközség is főállásban biztosít szolgálatot a diakóniai munkára. Mind a győri, mind a FÉBÉ Egyesület újraéledt diakonissza-képzést indított szolgálatuk újrakezdése érdekében. Ez idő szerint az idős testvérek egybegyűjtése és gondozása vált intenzívebbé, míg fiatalok jelentkezése szerény számban mutatkozik. Szolgálatuk fontos és reménytkeltő. Kettős feladatot látok magunk előtt: a jelenlegi dolgozók lelki és szakmai képzésének intenzívebbé tétele és az új diakóniai munkások magasabb szintű spirituális és szakképzésének biztosítása. (Ez utóbbi munkában a Református Diakónusképző Intézet nyitott kapuval fogadja evangélikusok részvételét is.) Szólnunk kell intézeteink anyagi ellátásáról, amely elfogadható szintet mutat az állami dotáció biztosítása mellett. Egyházunk anyagilag legjobban biztosított hálózata a szeretetotthoni szervezet. Érdemes volna az otthonok egymásközti tehervállalásáról és egész egyházunk iránt érzett felelősségükről szót váltani. Az összetartozás erőteljesebb, dinamikusabb kifejezésre juttatása feltétlenül kívánatos. Működik egyházunkban a szenvedélybetegek megmentésére indult szolgálat is. Évente rendezett alkalmai jól látogatottak. Távlatok a szeretetszolgálatban Nincs kétségünk afelől, hogy a szükség, társadalmunk címben jelzett segítségigénye növekszik. Összefügg ez a növekedés a lassan kialakuló gazdasági viszonyok hosszú átmenetet igénybevevő folyamatával, a házasság és család intézményének krízisével, a határok nyitottságával, a közbiztonság romlásával, a személyiség-torzulás egyre gyakoribb tüneteivel, az ínséges magyar lakásviszonyokkal. (A hajléktalanok magas száma és további növekedésének trendje.) A sort bizonnyal lehet még folytatni. Világosan látnunk kell vállalható feladataink korlátait. A népegyházilag a lakosság 4%-át kitevő evangélikusság nem tudja magára vállalni a magyar társadalom egészének szociális feladatait. Bár két lelkészünk is szolgál a fővárosi szociális hálózat másodállású alkalmazottjaként, mégis megbízásuk elsősorban lelkipásztori jellegű. Intézményeinknek gyülekezeti háttér nélküli fenntartása szinte lehetetlen, s nem kívánatos. Ezért erőink bemérése józan bibliai realitásra utal. Mégis mit vállalhatunk még? a) Lehetségesnek és szükségesnek tartom szeretetotthoni hálózatunk további bővítését, esetleg visszakapott ingatlanok átalakításával és néhány új építésével. Ez társadalmunk lakásgondján való segítés is, hiszen a szeretetházba beköltözött személy lakása feltehetően fiatalok birtokába kerül. b) Fontos lenne az elöregedő falvakban az ambuláns ápolói szolgálat bővítése és spirituális tartalommal való gazdagítása. c) Egészségügyi Szakközépiskola nyitja meg kapuit Sopronban evangélikus egyházunk irányítása mellett 1996 szeptemberében. Országos beiskolázású intézmény lesz, kollégiummal. d) A házasság és család kérdéseiben egyházi tanácsadó-hálózat terveinek kidolgozását tartom elengedhetetlenül szükségesnek. A fentiekből kitűnik, hogy az egyház hitből fakadó tevékenysége a szeretetszolgálat. Nem a diakonia az egyház főfeladata, hanem alapmegbizatásának