Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata
korok valamely állapotát akarnánk a ma figyelembe vétele nélkül megvalósítani. Ennek jelei a zsinaton - megítélésem szerint - nem tapasztalhatók. Andorka Rudolf Nem hiszek a nagy, radikális, forradalmi változtatásokban - különösképpen az 1990-es évek Magyarországában. Ezért szükségképpen támaszkodnunk kell mindarra, ami jó és rossz múltunkban történt. Emlékezetünkből sem tudjuk kitörölni az elmúlt évtizedek kínos élményeit. A zsinati tanácskozásokon nagyon érezhető, hogy a mára és a jövőre vonatkozó döntéseknél mekkora szerepet játszanak az ezekből az élményekbő fakadó aggályok. A jövő pedig - szerintem - alig látható előre. Egyformán lehetséges, hogy a MEE híveinek száma és társadalmi hatósugara szűkül, és az is, hogy több hívünk lesz, többen fognak reánk hallgatni, többen fogják szolgálatainkat igényelni. Azt sem tudjuk, hogy milyen lesz egyházunk anyagi helyzete. Mégis azt gondolom, hogy abból kell kiindulnunk: jelenlegi helyzetünk nem hasonlítható sem a totalitárius korszakbeli, sem a két világháború közötti helyzetünkhöz. Ezért hiba lenne a két vüágháború közötti - vagy még korábbi - törvényeket másolni, visszahozni. Az sem lenne helyes, ha az a félelem uralná törvényhozásunkat, hogy visszatér a totalitárius rendszer, az egyházi tevékenység politikai elnyomása, és a politikai vagy az egyházi vezetés elleni védekezés lenne a legfontosabb szempont. Úgy kellene egyházunk új törvényeit megfogalmazni, hogy a mai körülmények közötti legjobb működést tegyék lehetővé, és nyitva kell hagyni annak a lehetőségét, hogy a jövőbeni változásokhoz rugalmasan tudjunk alkalmazkodni. Ezért tartózkodnunk kell attól az illúziótól, hogy örök időkre érvényes törvényeket hozunk. Engedjék meg, hogy - bár erre nem vonatkozott a kérdés - befejezésül azt hangsúlyozzam, hogy a zsinatnak arra kell törekednie, hogy minél nagyobb fokú és szélesebb körű egyetértést hozzon létre a zsinaton belül és az egész egyházban a törvények által rendezett kérdésekben. Ehhez nagy türelem és kompromisszumkészség szükséges. Harmati Béla A sokféle zsinatról alkotott vélemény közül ez csak egy, hogy túlzottan a múltra tekint és nem a jövő számára szóló víziókat lehet kiolvasni a határozatokból. Sajnos igaz, hogy az eddig megszületett alapdöntések és létrehozott törvények inkább a „megigéző múlt" olvasatai, mintsem a jövő távlatai. Különösen vonatkozik ez az egyházi szervezet kiépítésére az egyházközség-egyházmegye-egyházkerület-országos egyház vonalán, vagy a bírósági törvényre. Ugyanakkor előremutató az iskolai törvény. Megelégedéssel zárta le a zsinat a múltbeli egyházi ügyekkel kapcsolatos rehabilitációs törvénnyel mindazt a sokféke mulasztást és törvénytelenséget, ami terhelte az egyházat. Koczor Miklós Akérdésben csak a „túlzottan" szócska érdemel figyelmet. Hiszen vitathatatlan, hogy a zsinat korszerű, értékes törvény-jellegzetességeivel újszerű jövőt alapoz meg, s közben helyesen - tényleges törvényekben - a múltra támaszkodik. A kérdés csak az, hogy mennyire túlzott ez a múltból építkezés?
