Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata

Andorka Rudolf A hiányosságokat leginkább abban látom, hogy nem tanultuk meg, hogyan kell a demokráciában, egy demokratikus szabályokat követő zsinatban viselkedni. Ez néha megnyilvánul abban, hogy kisebbségi csoportok megpróbálják álláspontjukat a demokrácia szigorú szabályainak mellőzésével keresztülhajtani. Máskor a szavazásnál kisebbségben maradt álláspot képviselői nem hajlandóak ezt elfogadni, lemondanak a zsinati tagságról, és azután kívülről bírálják, sőt támadják a zsinatot. Mindenkit megértek, aki belefárad a zsinati munkába és ezért lemond, de semmiképpen sem értek egyet azzal, hogy ez lenne az etikus álláspont. Ellenkezőleg, azt kell megbecsülni, aki a kimerültség és a csalódások ellenére is tovább vállalja a munkát. Egy másik hiányosság szintén abból következik, hogy mindannyian „fiatalok" vagyunk a demokrácia gyakorlásában. Arra gondolok, hogy a zsinaton néha nagyon hosszadalmas, a tárgytól elkanyarodó, általános teológiai, filozófiai és morális, sőt politikai kérdéseket fejtegető hozzászólások hangzanak el. Ez nagyon hátráltatja a gyors és hatékony előrehaladást. Mivel azonban a zsinati anyák és atyák évtizedekig éltek olyan politikai rendszerben - az egyházban is -, ahol nem mondhatták el véleményüket, megkell értenünk az ilyen magatartást, és nem lenne helyes megakadályozni, hogy a zsinati tagok elmondhassák, ami a szívükön fekszik. Összefoglalóan: meg kell tanulnunk a demokráciát, és ez nem megy gyorsan. Ez természetesen nem csak az egyházra, hanem a magyar társadalom minden színterére érvényes. Harmati Béla A zsinat működése során számos hiányosságra derült fény. így például arra, hogy egy-egy korábbi alapdöntés végigvitele később nehéz helyzetbe hozhatja a törvénykezést. Ilyen döntés volt, amikor a zsinat alapvető rendszernek fogadta el a négyszintes egyházkormányzást, a gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos szintet. Ez volt a hagyományos beosztás, természetesnek lehetett venni, hogy a többség ragaszkodott hozzá. Azonban közben változtak a közlekedési, a híradási és adatátviteli rendszerek. Ma egyetlenegy központi számítógépen az egész egyház anyagi vagy statisztikai adatszolgáltatását el lehet végezni, beleértve az adó és személyi bejelentési kötelezettségeket is. Szükséges ezért minden szinten például külön pénztári ügykezelést végezni? Elég lenne helyi-gyülekezeti-intézményi és országos szinten, és így munkaerőt és pénzt takaríthatunk meg. Egy másik példa: különböző munkafelelősök irányítják az egyházmegyei katechetikai, iskolai, missziói, zenei, ifjúsági stb. munkaágakat. Kell az országos szinten úgyis megjelenő munkaági felelősök és a gyülekezetekkel szoros kapcsolatban levő egyházmegyei felelősök közé még egy kerületi szinten működő előadói kar? A zsinat javasolta, noha az egyház nagyságrendje és az ország mérete - az autóközlekedést figyelembe véve - feleslegesnek mutatja ezt a kerületi kiépítést az emberhiány és a munka ésszerű szervezése miatt. A zsinaton menet közben számos tapasztalt hiányosságot ki lehetne javítani, ha a zsinat rugalmasabb lenne. Egy ilyen visszatérő kérdés például a demokrácia a közgyűléseken. Régi bevált rend volt ugyanis, hogy a szűkebb, inkább szakmai testületek, a presbitériumok mellett a négy szinten - egyházközségben, egyházmegyében, egyházkerületben és országosan - a közgyűlések voltak a legfőbb döntésthozó testületek. Ezek a közgyűlési testületek az egyházmegyei szinttől felfelé küldött-közgyűlések voltak. Vannak olyan zsinati tagok, akik a közgyűlések kiépítésében látják az egyházon belüli demokrácia biztosítékát. így került be a javaslatok közé az az