Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata

géseire is figyelni kell, és az új törvényi szabályozási rendszernek csatornákat kell biztosítania a munka számára. De önmagában egy-egy munkaág még nem lesz jobbá és tökéletesebbé a szabályozási törvények révén. A szabályozás új szempontja, hogy az egyes egyházi szintek, a gyülekezetek és az egyházmegyék önállóságot kapjanak ügyeik intézésében. Ez azonban kapcsolódjon az egyház egészének országos szempontjaihoz. Tehát például egy-egy gyülekezet templomépítési nekibuzdulása és áldozatkészsége beleillesztendő'az országos tervezés spirituális és anyagi elképzeléseibe. Nem Budapestről kell várnia a helyi egyházközösségeknek, hogy megkapják a részletes tervet, vajon mit is kell csinálniuk. Ugyanakkor azonban a helyi elképzeléseket jóvá kell hagynia az egyházmegyének és az egyházkerületnek, hiszen területi és országos átlátással a felsőbb egyházi testületek rendelkeznek. Jó példa arra, hogy mennyire szükséges a zsinat tagjai számára még négy év után is a tanulás egyházunk életéről, az a zsinaton beterjesztett javaslat, hogy a területi változtatás végrehajtásánál a javasolt harmadik püspökség, egyházkerület számára úgy lehet anyagi erőket átcsoportosítani, ha a jelenlegi túlzott egyházi adminisztrációt leépítjük. Azok számára, akik ismerik a jelenlegi adminisztrációs helyzetet, világos, hogy ha valahol hiányunk van, az éppen az adminisztráció. Egyházunkban nincs mit leépíteni hivatali munkaerőkben, sőt szükséges lesz a jövőben a feladatok lebonyolítására, hogy a jelenlegi adminisztrációs létszámot legalább a duplájára növeljük. Hiszen például az esperesi hivatalokban nincs titkár, titkárnő és hiányoznak a püspöki titkárok, a kerületi lelkészek, a megfelelő előadók az országos egyházi irodákban. Koczor Miklós Az eddigi effektív zsinati munka időtartama három jól körülhatárolható részre oszlik. A zsinat első szakasza - az alapvetés és a sok-sok meddő vita időtartama -1991-1992 végéig tartott. Ebben az időszakban számos, megalapozó határozat jött létre. Meglepően széles körű szabadsággal, korrekt többségi döntések születtek. A tárgyalási ügyrend sok órát igénylő rögzítése után a zsinat törvény-előkészítő szakbizottságokat, s egy etikai bizottságot hozott létre. Hosszú, szabadon kifejtett elvi mérlegelések után, titkos szavazással elvetette a kétlépcsős zsinat javaslatát, s kisebb törvénymódosításokat hajtott végre. Hosszú viták után megfogalmazott egy - szándékában korlezáró - „Nyilatkozat"ot. Majd alapos bizottsági előkészítéssel összeállította a „Zsinati hitvallás" című, a törvények elé szánt praeambulumot. Törvény-előkészítések is helyet kaptak az üléseken, de nagyon gyakran a ma már feleslegesnek látszó, egyházpolitikai vizsgálódások, hosszú terméketlennek látszó viták, próbálkozások foglalták le az értékes időt. Meggyőződésem, hogy ez a jelenség - bármikor indult volna a mostani évtizedben a zsinat - elkerülhetetlen lett volna. Csak nagyon hosszúra nyúlt. Ugyanakkor szokatlanul igényes létszámellenőrzés, fegyelmezett ülés- és hozzászólási rend alakult ki. Komoly kérdéssé nőtt a határozatképességi létszám biztosítása. A viták és a fegyelem igénye erős lemondási hullámot keltett a tagok és a póttagok körében. Meg kellett indítani a pótlások nehéz szervezését. A zsinat második szakaszát - a törvényalkotás szárnypróbálgatásainak időtartamát - az 1993. évi munka jelenti. Ebben az időszakban szilárdult meg kellőképpen a teljes egyházi törvény rendszere, beosztása. A teljes, várható törvénykönyv kialakításához még további két bizottságot hozott létre a zsinat: a Missziói és a Diakóniai Bizottságot. Megalkotta a szembeötlően hiányzó, az egyház közoktatási intézményei-