Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata

Koczor Miklós A zsinat kezdetének időpontja csak következmény volt. Kijelölése a viharos események között elkerülhetetlennek tűnt, s helyesnek tűnik ma is. Egyházunk szellemi arculat-újulása az 1980-as évek második felében ugyanis egy kissé megelőzte politikai környezetünk s a többi történelmi egyház előnyös változásait. Ebben a társadalmilag is mozgósító időszakban a „Testvéri szó" című irat egyházon belül széles körű reform-szempontjaival, erőteljes keresztény hangsúlyaival keltett jelentós visszhangot és mozgást, míg kívülről politikailag nehezen volt támadható. Majd egyházunk új püspököket, kiváló világi vezetőket, számos értékes esperest, igényesebb, magasabb szintű presbitériumokat választott. Kialakultak a nyílt tárgyalások, az úgynevezett „fórumok" őszinte, sokszor kemény vitái. Új egyházi iskolák indultak. Megtörtént az egyház jelentós kártalanításának megindításával együtt az állam és az egyház speciális, de törvényes szétválasztása. Jelentős rehabilitációk és rehabilitációs igények keltettek bonyodalmakat. Ezzel együtt erőteljes lokális zűrzavarok, s ma már elképesztőnek tűnő, akkor kiszámíthatatlan következményeket felvillantó, szélsőséges szervezkedések, események színezték egyházunk életét. Ezek a körvonalaikban megmutatott jelenségek, mind-mind elkerülhetetlenként sürgették az új rendezettséget, az új törvényeket, tehát a zsinat összehívását. Természetes volt az is, hogy a közelítőleg jó zsinathoz jó előkészítettség is - s ehhez legalább egy esztendős előkészítő munka - szükséges. Meghökkentően nagy intenzitással ki is alakult ez a jól rendezett felkészülés. Az 1990. év első felében az előzetes zsinati hozzászólások, törvényjavaslatok sok száz oldalon s értékes színvonalon érkeztek az Országos Egyházhoz. Ezeket a nehezen rendszerezhetőjavaslatokat áttekinthetően az 1991. évben a módszeresen szervezett előkészítő bizottságok értékes szellemi munkával dolgozták fel. Majd több mint kétszáz oldalon állították össze az anyagot, amit később minden zsinati tagnak s az első ülésszakon résztvevő póttagoknak alaptanulmányként megküldött a Zsinati Iroda. Az Országos Jogi Bizottság több változatot megvitatva előkészítette az 1966. évi Törvénykönyv „deregulációját". Nagy rendben - a természetesen jelentkező zavarok áthidalásával - történt a zsinati tagok és póttagok választása, szabályszerű mozgósítása. Hiányzott ebből a munkából az egyház országos ügyészének meghatározó szerepe, csak alkalmi támogatása érvényesült, mégis nagyszabású, rendezett előkészületet sikerült létrehozni. Érdekes vonása volt a felkészülés sokszínűségének a MEVISZ nevével fémjelzett, úgynevezett „kétlépcsős zsinat" előkészítő küzdelme. Ez a - részemről kezdettől fogva helytelenített - zsinatszervezési változat a már előzőleg, az 1980-as évek végén meghúzott történelmi választóvonalat akarta, mint újdonságot ismét hangsúlyozni. Ugyanakkor teljes tájékozatlanságot tükrözött egy új zsinat összehívásához szükséges erőfeszítések felmérése terén. Áttanulmányozhattam utólag e szakmai hozzáértést is igénylő javaslat aláíróinak teljes - több százas - csoportját. Meglepő volt, hogy az egyházpolitikában erőteljesen küzdő, idősebb élharcosok mellett milyen sok idős, egyszerű egyháztag és viszonylag milyen kevés ifjú írta alá ezt a különös szándékot. Általános egyházi ügyként forrongott a zsinat kezdésének jelentősége, időpontja, formája. Csak hatalmas erkölcsi veszteséggel lehetett volna jelentősen későbbre halasztani. Még akkor is, ha számítani lehetett a zsinattal kapcsolatos számos támadásra, különleges szempontokat hangsúlyozó, élesen bírálókra. Korábbi kezdés viszont főként, sőt talán kizárólag formai megoldásokra - s nem alkalmas törvényalkotásra - lett volna csak jó.