Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata

rűsítése egyházunk megújításának-megújulásának fontos eleme, amelyet nem halogatni, hanem inkább siettetni kell. Korai volt viszont a zsinat összehívása, ha egyházunk és a zsinati tagok felkészületlenségét tekintjük. Sem a zsinat egészének, sem tisztségviselőinek, sem egyes tagjainak nincs közvetlen tapasztalata vagy élménye a zsinati munkáról, ezért a zsinat nemcsak munka, hanem tanulási folyamat is. Korai volt az összehívás akkor is, ha a zsinatnak az evangélikus egyházban elfoglalt helyét vizsgáljuk. A közelmúltból senkinek sincs olyan élménye, hogy a zsinat külső hatalmi nyomás vagy diktálás nélkül hozott volna az egyház életét mélyen érintő változtatásokat. Egyházunknak, különböző testületeinek és közvéleményének meg kell tanulnia a zsinattal való együttélést. Ha feszültségek vannak egyházunkban a rendszerváltás után, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ezek feloldására, megoldására a törvényalkotás zsinati munkája az egyetlen vagy az igazán megfelelő eszköz. Andor ka Rudolf Azzal kell kezdenem, hogy a zsinat összehívására vonatkozó döntésben természetesen nem vettem részt, mert akkor semmilyen közegyházi vezető funkcióm nem volt. A feltett kérdésre adható válasznál vannak érvek, amelyek a túl késői, mások a túl korai összehívást támaszthatják alá. Egyrészről ugyanis teljesen jogos, széles körű igény volt az, hogy a totalitárius politikai rendszer idején meghozott egyházi törvényeket meg kell változtatni, mert azok nem felelnek meg a demokratikus politikai rendszerben élő egyház feltételeinek. Sürgős szükség volt és van az új helyzetnek megfelelő törvényekre. Másrészt túlságosan korainak mondható a zsinati munka megkezdése, mert 1991-ben még korántsem voltunk felkészülve a meghozandó döntésekre, törvényekre. Nem tisztáztuk széles körű nyilvános vitával, hogy a törvények különböző lehetséges alternatíváinak melyek az előnyei és hátrányai. Ebben a tekintetben még ma is sok hiányosságot, tisztázatlanságot látok. Ennek a következménye, hogy némely kérdésben bizonytalan a zsinat, máskor egymásnak ellentmondó törvények születnek meg, az is előfordul, hogy egy-egy csoport a zsinat többségi véleményének tisztázása nélkül próbál valamilyen döntést keresztülvinni. Ennek a két egyformán jogos igénynek és a belőlük fakadó kritikáknak a kereszttűzében kell lehetőleg jó törvényeket alkotnunk. Harmati Béla Négy évvel a zsinat kezdete után ma úgy látom, hogy korán kezdtük a törvényalkotó munkát, tehát több előkészületre lett volna szükség az alapkérdések megvitatása szempontjából, valamint megvárhattuk volna az új társadalmi-gazdasági átalakulás bizonyos eredményeit (egyházi ingatlanok visszaadása, iskolarendszer átalakulása, gazdasági helyzet alakulása stb.). Ugyanakkor az egyházi belső közvélemény nyomása olyan erős volt a zsinat elindítására, hogy nem késleltethettük tovább. Előbb, mint 1991. júniusa, semmiképpen sem lehetett volna meghirdetni a kezdést. Bár előtte több, mint egy évig tartottak az előkészítő megbeszélések, a zsinaton az derült ki, hogy sok kérdésben a zsinati tagok nem tájékozódtak eléggé. Jellemző az egyházban kialakult ellentmondásos helyzetre, hogy zsinat előtt az volt a fő kritikai vélemény: az egyházvezetőség késlelteti a zsinat összehívását. Amikor pedig elkezdtük, azt hangoztatták sokan, hogy túl korán kezdtük el. Ma ennek a kérdésnek már csak történeti jelentősége van.