Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Jánosy István: Örök szolgálat, Litánia (vers)

JÁNOSY ISTVÁN ÖRÖK SZOLGÁLAT Lázár mondja: „Ott feküdtem a tőzsér palotája előtt fekéllyel borítva, férgesen. S a tőzsér fiai cafkákkal dáridóztak, s ordítva, részegen reámokádtak, s a maradékot inkább a kutyáknak dobták, mint nékem" Ekkor a Mester ott állt szótlanul. És ott állt az ékes templomkapu előtt is, s a kijövőket figyelte szótlanul. S a perselybe egy rongyos özvegyasszony egy fillért dobott: mije volt, mindenét. „Egyetlen kincsét dobta: keservesen meg kell böjtölnie... Nékem ez özvegyek, árvák, senki-fik, ők a barátaim, értük élek." És mikor a tanítványaitól búcsúzott, felövezte ingét, megmosta lábaikat: „Ezt tegyétek ti is: ki a legkisebb közületek, az legyen első..." És tudjátok, mi a neve ennek? SZOLGÁLAT! LITÁNIA Taníts meg idejében meglátni a bajbanlevőt, s nem elkerülve menni tovább Taníts meg támogatni Teréz anya ingyenkonyháját, taníts meg összebékélni ádázainkkal, mint ahogy a mentő tutajon békén összebújnak a különben egymást öldöklő állatok. Taníts meg a gyermek lelkével élni, cselekedni! Láttad, milyen a gyermek szeme, ha rádnéz? A Hold fénye, tengerek homálya sugárzik benne álmos-szeliden. Láttad-é, mikor pofozkodnak a kismacskák, mily bájos-szépek mozdulataik? Láttad-e hogy néz rád a virág csillagszemével? Láttad-e a magánosan álló tölgy bánatát? Taníts meg a Gonosztól nem félni! Taníts meg élni a magános tölgy bánatát, s hősi büszkeségét!