Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Sörfőzés a 18. századi szentmártoni uradalomban 65 indulása utáni években Lancsics Bonifác győri és pápai útjai során mindkét városban ivott egy, illetve két icce sört.58 Győrben a 16. század óta több sörfőző működött. Bár az itteni sörtermelés a 18. század végén épp hanyatlásnak indult, még ekkor is többen foglalkoztak vele.59 Lancsics egyik utóda egy 1716os és egy 1717es komáromi útja során deszkákat, léceket, ma lomkövet, talicskát, teknőt, hat lapátot és 13 rőf vásznat szerzett be. Cipót, pecsenyét és négy, illetve öt icce sört vásárolt magának60 abban a városban, amely a 17. század vége óta a hazai sörkereskedelem központja volt, illetve jelentős sörfőző céhe működött.61 1729 ből pedig adatunk van arra, hogy a sör főző a késő középkor óta jelentős sörkultúrával rendelkező62 Pozsonyban járt. 63 A tanulmányban előkerült nevek egyértelműen mutatják, hogy csakúgy, mint a Kárpátmedence több más vidékén,64 Szentmártonban szintén a németajkú lakosság volt a helyi sörkultúra fellendítője. A Hendl mesterrel baráti viszonyt ápoló, és a fenti, sörrel kapcsolatos adatokban újra és újra előkerülő Pfund Zoerard maga is komáromi születésű német volt. Ezek után az sem meglepő, hogy a subprior húga Táton braxatorissa ként működött, akit Pfund egyszer meg is látogatott.65 Az alperjel származása, kapcsolatai és a feltárt források azt sejtetik, hogy maga is értett az ital előállításához és minden bizonnyal szerette a sört. A szentmártoni uradalomban, bencés felügyelettel tehát szűk egy évszázadig folyt a termelés. A mezővárosban, majd a század végén Ravazdon főzött italt a környék falvainak kocsmáiban mérték ki, valamint a monostor lakói és vendégei fogyasztották el. Az előállított mennyiség ugyan nem jelentéktelen, mégis azt mondhatjuk, hogy a sör a szerzetesek és az uradalom lakóinak életében jóval szerényebb helyet foglalt el, mint a bor. A források sajnos nem teszik lehetővé, hogy ennél plasztikusabb képet alkossunk a 18. századi bencés sörkultúráról. A közeljövőben várhatóan előkerülő újabb adatokkal azonban néhány fentebbi megállapításunk remélhetőleg tovább árnyalható lesz. 58 PFL GL Gazdasági iratok a 18. századból I.1. 337. (1702. ápr. 12.), 348. (1703. márc. 15.), 350. (1703. jún. 27.), 270. (1708. máj. 31.). Utóbbi helyen: „szegényeknek és sörre adtam volt az útban egyszer-másszor 31 dénárt.” 59 Bevilaqua Borsody (1931), 508–511. A pápai sörfőzést csak megemlíti: Kapossy (1905), 334. 60 PFL GL Gazdasági iratok a 18. századból I.1. 280., 308. 61 Bevilaqua Borsody (1931), 512–535. 62 Bevilaqua Borsody (1931), 242–253.; Marton (2007), 120–125. 63 PFL GL Gazdasági iratok a 18. századból I.1. 39. 64 Bevilaqua Borsody (1931), passim.; Marton (2007), passim. Kolozsváron a peregrinációból hazatérő városiak lendítettek a kincses város sörkultúráján, hiszen legtöbbjük Wittenbergben, a Szász Választófejedelemség sörközpontjában tanult . Flóra (2021), 231. 65 1733. júl. 23. PFL FL AA 58. 161., 86.
