Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)

I. Közlemények

42 Bakos Gergely OSB

Lírai Miklós OFM: Postilla super Iohannem

1,42 (a kritikai Cusanus-kiadás jegyze

teiből):

„Azt mondta: te Simon vagy avagy engedelmes, mert amit ne ved mond, János fia, az egybecseng tulajdonságoddal. A Máté 16-ban bar Jóna

áll, azaz Jónás fia. Azt kell mondanunk, hogy Péter atyjának neve, Jónás vagy János, ugyanaz. Kis mértékben mégis különböznek, mint latinul a Nicolaus

és colinus. Vagyis másképpen azt mondhatjuk, hogy Péter atyja kétnevű volt. Ily módon Jónás és János két név. Ez látszik értelmezésükből, mivel Jónás galambot jelent; János pedig azt, akiben kegyelem van.

János fiáról van tehát szó. Amit ez az adott név jelent, meg felel a te nevednek, mivel aki igazán engedelmes, az a Szentlélek kegyelmének fia. A Szentlelket pedig a galamb jelzi. Kéfásnak fognak hívni, azaz vezetőnek [capitaneus]. S ugyanezt mondja ki ez a név: Péter [petrus], mivel valamiképp a fő [caput] mi volt alapját bírja. Innen van a Máté 16, amikor Krisztus ezt mondta neki: »Te Péter vagy, stb.« Nem új névadásról van szó, hanem a korábban adott név emlékezetbe idézéséről vagy meg erősítéséről, mivel Ágoston szerint így kapta nevét. Mások mégis fordítva mondják, hogy akkor kapta meg az előbb említett ne vet, ám azért kellett megkapnia, mivel a »Téged ... fognak hívni« mintegy jövőbeli névadásról szól”. Így beszélt Cusanus caritas

és amor

kettősségéről 1457-ben a húsvét utáni 5. vasárnap utáni hétfőn a novacellai ágostonos kolostorban (Sermo

CCLXXXII, Pater vester caelestis dabit vobis

):

3:11–15: „Más racionális természetünk indítása, amelyik evi lági működésekre indít s amit (bűnös) vágyakozásnak [con cu piscentia] hívnak. Megint más, amelyik a másik világ csele ke deteire indít. Ez utóbbit önzetlen szeretetnek [caritas] nevezik.”

5:1–15: „Az a szenvedélyes szeretet [amor] pedig, amely szellemi természetünket saját első igazságának irányába mozgatja – tudniillik princípiuma és életének forrása felé –, soha nem vall hat kudarcot. Hiszen ama teremtői jóság megragadása soha nem lehet elégséges, se nem részesülhet elegendő mértékben a szeretetben [amari]. Ugyanis minél nagyobb mértékben ra gadjuk meg értelmileg Istent – soha sem úgy, amint fölfogható – annál inkább szeretjük [amatur]. S minél inkább szeretjük, annál inkább megragadjuk, mivel ő maga a szenvedélyes avagy önzetlen szeretet [amor seu