Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
30 Bakos Gergely OSB mindenre lehetne hivatkozni az Ó- és Újszövetségből. Lezárásul csak anynyit, hogy a szerzetesnek magányosnak és szomorúnak kell lennie, mivel, amint az előbb fölidézett fejezet első kérdésében olvassuk, a szerzetesnek föladata a sírás. 41 10. A szerzetesnek ugyanis mindenekelőtt három oka van a sírásra, jóllehet akadhat sok egyéb. Először is sirassa múlt, jelen s mindennapi és elkerülhetetlen bűneit – mivel sok mindenben vétünk mindannyian42 –, hogy bocsánatot nyerjenek. A 6. zsoltár szerint: „minden egyes éjjel ágyamat fogom áztatni, könnyeimmel fekvőhelyem fogom öntözni.”43 Másodszor nemcsak a szerzetesnek kell sírnia, hanem minden hívő kereszténynek a Máté evangéliuma 5. fejezete szerint: „Boldogok, akik sírnak, mert majd vígaszt nyernek.”44 Akik ugyanis a jelenben sírnak és vezekelnek, a jövőben örülni fognak s a mennyei boldogságban majd örvendeznek. Harmadszor pedig ama önzetlen és szenvedélyes szeretet miatt45 kell sírnia a szerzetesnek, amit teremtője iránt kellene tanúsítania, akit e siralomvölgyben46 és e szám űzetésben nélkülöz az ősszülő bukása miatt. 11. A szomorú szerzetesnek – sőt, bármely hívő léleknek – ezért így kell szólnia a zsoltárossal: „Könny lett a kenyerem éjjel és nappal, míg mindennap azt mondják nekem: hol van a te Istened?”47 Máshol ezt mondja: „Lelkem nem akar vigasztalódni”, tudniillik világi vigasztalással. Utána pedig hozzáteszi a 76. zsoltárban: „Visszaemlékeztem Istenre és örömöm leltem benne.” 48 A szerzetesnek tehát szomorúnak kell lennie a világ és a földi dolgok vonatkozásában: ezeket megvetette és kihányta magából. Örömét így aztán nem ezekben kell keresnie, hanem ujjongjon lelke megváltó Istenében. 49 12. Ám tegyél bár így, ez számodra nem elegendő. Hiszen nem egyszerűen csak szerzetesi ruhát kértél, hanem ráadásul hozzátetted, hogy a Monte Oli-41 Ld. 36. lábjegyzetünket. 42 Jak 3,2. 43 Zsolt 6,7. 44 Mt 5,4. 45 A keresztény hagyományban caritas és amor – görögül agapé és erósz – kettőssége a sze retet két lényeges mozzanatára, az önzetlen, áldozatos törődésben megnyilvánuló ingyenességre, valamint a szerelmes, akár misztikus vágyakozásban megnyilvánuló szenvedélyre emlékeztet. E két fogalom nem csak itt található párban Cusanusnál (vö. De docta ignorantia III 255; De quaerendo Deo III 42). Ld. még a szövegrészletet a függelékben. 46 Ld. pl. a Salve regina Mária-himnuszt. 47 Zsolt 41,4. 48 Zsolt 76,3–4. 49 Vö. Lk 1,47.
