Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
Szemle 197 szára vonatkozó legkorábbi (okleveles) forrást (1333), olvashatunk Szent László kanonizálásának körülményeiről, s egy horvátországi kódexből előkerült különleges Szent Erzsébetsermóról is. A középkori műveltséget átitatta a hagiográfiai irodalom ismerete, s nem volt ez másképpen a királyi írószerv, a kancellária személyzete esetében sem; ezt bizonyítja IV. Béla hí res „tatárlevele” is, ahol a király érvelését alátámasztó példázat forrásai között minden bizonnyal azonosíthatjuk azokat a Szent Keresztlegendákat, amelyekből a szenttisztelet 13. században összeállított „kézikönyve”, a Legenda Aurea is merített. A hagiográfiai forrásokból táplálkozó történeti ismeretek mellett a kötet utolsó tanulmányai között találunk példát arra a hatásra is, amelyet a születőfélben lévő természettudományok, így a csillagászat gyakorolt az egyházi műveltségre, jelesül a kora újkori prédikációirodalomra. E recenziónak nem lehetett célja, hogy egyenként bemutassa az ünnepi kötetben szereplő tanulmányokat, remélem azonban, hogy a kíváncsiságot sikerült felkelteni az írások iránt. A Madas Edit tiszteletére összegyűjtött cikkek magas minősége és a gondos szerkesztői munka a máskor változó színvonalú Festschrift ek élvonalában helyezik el a kötetet, amelynek végén az ünnepelt teljes bibliográfiája, személy és helynévmutató, valamint a tanulmányokat szemléltető jó minőségű színes képmelléklet található. Az új felfedezések és az aprólékosan kidolgozott esettanulmányok, amelyek megismerése révén az olvasó bevezetést nyerhet a Madas Edit által művelt diszciplínák és a rokontudományok titkaiba, bizonyára hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az ünnepi kötet gyakran forgatott és sokat idézett munka legyen. Discipuli victoria, magistrae est gloria . Bácsatyai Dániel
