Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
III. Forrás
182 Boros Zoltán Alig egy óra múlva megint hívnak. Megyek – a teremben nagy meg lepődésemre a celli kisdiktátort, Pajor Sándort62 találtam. Volt oly kegyes, hogy meglátogatott fogságomban. Hogy honnét tudta meg, hogy a parlamentben vagyok, máig sem tudom. Nagyon leereszkedő volt, biztosított támogatásáról és kijelentette a detek tíveknek, hogy ő nem tud rólam semmit, különben, ha ellenforradalmár volnék, már úgyis elbánt volna velem. Nagyon meg voltam hatódva, amikor ekkora hatal masságot éreztem magam mellett. Milyen jó is, amikor élet-halál felett nem kú riák és királyok, hanem ezernyi kisvárosi hatalmasság határoz. A látogatásának is vége lett. Eljött az este és az éjszaka. Megettük rossz vacsoránkat, olvastuk a Vörös Újságot, aztán nyugalomra tértünk. A terroristák dudorásztak, fütyültek, „fel-fel te éhes proletár – a meg váltás órái jönnek...” A megváltás órái... Hány agyonsanyarga tott ember várta a parlamentben, a gyűjtőben, a forradalmi törvényszékeken, a vidéki fogházakban a megváltás óráját. És hánynak adatott meg a megváltás a le ni nisták rohamkése, golyója, vagy kötele alakjában. A meg vál tás órái! Hogy várta a nép a megváltást ezektől a vadállatias, kegyetlen, vérszopó alakoktól. Szegény munkásság, micsoda szerepet kellett betöltenie, midőn ezeknek a gazoknak az uralmát mozdította elő. Hát igazán ez vol na a célja a munkásmozgalomnak, hogy a tőke és a munka harcát vad állatiassággal élesítették ki. Hát a gyűlöletből, emberpusztításból, elál latiasodásból fakadjon az új világ megváltása! Mennyi kont raszt eszmék és gyakorlat között. És nekem, midőn ezen vadállatok horkolása közt kellett pihennem piszkos ágyamon, eszembe jutott az Apostolok cselekedeteinek fönségesen egyszerű leírásai az igazi kommunistákról: „ És állhatatosak valának az Apostolok tanításában, a kenyérszegésben, imádságokban, együtt valának, minde nük közös volt. Vagyonukat szétosztották mind azoknak, akik rászorultak.” ([Ap Csel] 2,45) Ez is kommunizmus, de nem az állati lété, hanem az emberi társadalomé, kommunizmus, mely nem elvesz, hanem ad, nem rabol, hanem lemond a sajátjáról. [60. sz. 2. p.] És visszagondoltam egyetemi hallgató koromra, a sok-sok amerikai, angol, fran cia, német, osztrák, magyar, albán társamra, akikkel együtt éltem a vi lág egyik leginternacionálisabb konviktusában, Innsbruckban.63 Hogy megfértünk ott a há ború alatt is, minden nemzetségű hallgatók. Ha voltak is torzsalkodások, megőriztük magyar öntudatunkat, és nem gyűlölködtünk 62 Pajor Sándor: kommunista politikus, újságíró, a celldömölki járási munkástanács és a di rektórium tagja. 63 Kühár Flóris 1912 és 1917 között volt az innsbrucki egyetem hallgatója.
