Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)

II. Gyűjteményeinkből

134 Takács Melinda

mélyebb vagy sekélyebb bordákkal díszített. Fenekükön jól megfigyelhető a korongról való levágás nyoma. Vörösre égtek, színük helyenként foltos, egyenetlen. (4−5. kép)

A formai jegyekben megmutat kozó uniformitás mellett továb bi fontos jellemző, hogy a tárgyak mindegyike sérült. Olda lukon kivétel nélkül ki sebbnagyobb repedések figyelhetők meg, melyek mentén két kancsó – va lószínűleg már a megtalálás közben vagy után – ketté is tört, illetve oldalukból kisebb töredékek estek ki. Az egyik példány szalagfüle láthatóan még a kiégetés során levált az edény testéről. Emellett némelyik tárgy pereme vagy oldala is deformált, benyomódott.

A kancsók láthatóan gya korlott fazekaskéz termékei, e hibák ellenére is jó minőségűnek mondhatók. Mivel jó megtartá -súak, anyaguk homogén, kiégeté sük megfelelő, feltételezhető, hogy nem elsősorban az agyag mi nő sé gében, a korongolásban vagy az égetés kivitelezésében keresendő az őket ért konzekvens sérülések oka. A probléma valószínűleg a kemence káro sodásából, illetve az ebből következő átnedvesedéséből fakadt. A párás kör nyezetben az edényekben az égetés során gőz képződött, amely, mivel más úton nem tudott távozni, a legöblösebb pontjukon megrepesztette azokat.18

Ez a megfigyelés talán választ adhat a leletkörülményekkel kapcsolatban felmerülő kérdések egy részére is: könnyen elképzelhető, hogy a fazekas sorsára hagyta a tönkrement kemencét, a benne kiégetett edényekkel egyetemben. 18 Hálásan köszönöm Fazekas Ferenc nádudvari fazekasnak, hogy megosztotta velem a kan

csókon látható sérülésekkel kapcsolatos véleményét.

4. kép. Technológiai nyomok a PFM.R.ÚJK.0010. számú edényen