Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Szent Columbanus Szent Márton sírjánál 13 romanizált társadalmi környezetben lett a pogány római vagy más kultusz riválisa a művelődés tekintetében, a kelta írek körébe éppen a kereszténység hozott el olyan kulturális javakat (például az írás és az olvasás), amely máshol nem csupán a keresztények kiváltsága volt. Ily módon a kereszténység az írek számára a hagyományos szóbeli művelődéssel szemben óriási kulturális előrelépés lehetőségét teremtette meg, amelyet meg is ragadtak, s azt a lemaradást, amelyet a római hódítás elmaradása jelentett, a Szent Patrik működését követő évtizedekben, vagyis nagyjából az 5. század folyamán, amikor éppen a Nyugat-római Birodalom fölbomlásának folyamata zajlott, sikerült ledolgozniuk. Ennek köszönhetően az 5–6. század folyamán azon a szigeten, amelyen egészen a viking hódításig, még városok sem léteztek, az egymás után, nagy számban alapított monostorok egyúttal fontos műve lődési központok is voltak. Noha nincs teljesen egységes álláspont ebben a tekintetben, mégis úgy tűnik, ahogy azt Szent Patrik példája is mutatja, hogy az írek keresztény hitre térítésében részben a galliai, szintén kelta keresztények, illetve a velszi/walesi és az angolszász hódítás előtti brit keresz ténység, valamint a hispaniai egyház játszott szerepet, vagyis az ír keresztények a szintén kelta egyházakkal álltak szorosabb kapcsolatban. 11 (Szent Patrik esetében például erősen tartja magát az a nézet, hogy Galliában tanult.) Ha tehát föltételezzük, hogy Columbanus a Szent Márton-kultuszt Írországból hozta magával, akkor is számolhatunk azzal, hogy végső soron ugyanúgy a szent galliai kultusza hatott az ír szigeten. Külön érdekesség ráadásul, hogy Szent Márton tisztelete rendkívül széles körűvé vált az írek körében, amit egyfelől a kora középkori és középkori ír szentéletrajzok, másfelől a népi hagyomány igazol. 12 A hagiográfiai irodalom becses dokumentumai közé tartoznak azok az ír szentéletrajzok,13 amelyeknek szerzetes szerzői olykor jóval később éltek, mint azok a szentek, akiknek életrajzát megírták, emellett nagyrészt névtelenek, s így ismeretlenek maradtak. Ezekben a mind történeti, mind irodalmi, mind művelődéstörténeti és teológiatörténeti szempontból fontos művekben több alkalommal is találkozunk Szent Márton említésével. Az ismeretlen szerző tollából származó Cluain Eois -i Szent Tigernacus püspök (†549) élete című műben a következőket olvashatjuk: „Ezután, amint megkap ta mestere áldását, Rómába ment, s elhozta onnan a szent apostoloknak, Péternek és Pálnak az ereklyéit, majd sietett vissza a szülőföldjére, ahogy arra az említett látomás figyelmeztette. Amikor pedig a boldog férfi a kíséretében 11 Chadwick (1961), 56–59. 12 Richter (1999), 225–230. 13 VSH I.; VSH II.
