Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
Egy misszilis vallomásrétegei 119 · hog meg halalod [ez] egy haznak io teteleet”. 11 A meggyőzés stratégiájához tartozik az is, hogy családi példákat hoz, közvetlen felmenőik követendő magatartására apellál: „Az en zeg[e]en atyam · az te atyad es · soha nem vetettek ez zent egy haz ellen · Inkab zolgaltak · tevled es azt varnam”. 12 A misszilis végén aztán a hangnem keményedik, fenyegetésre vált: „Io valaz varok ez leuelre · mert oztan en e[s] maas keppen latok hozza”.13 Az egész levelet – mint részben már érzékelni lehetett – több, összesen öt megszólítás tagolja („jó István uram”), ezek a szinte ritmikusan ismétlődő, a levél terjedelméhez képest gyakori megszólítások közvetlenséget, mintegy szemtől szembe létet imitálnak. Az érzelmi ráhatás fontos eszköze a levélnek, ezt segítik elő a többszöri kérdőfelkiáltó mondatok is: „lassad mynemev tyztesseget teez en nekem · io tetem [helyeben]”; 14 „lassad ha egy pornak enne penze lehet” ; 15 „la[s] sad io istuan vram ha ez iduessegedet es tyztessegedet illety”. 16 A szégyenletes, elítélendő tett, amely körül a levél forog, és amelyet Bocskay István, illetve az őt Bísőben (Büssü, Somogy megye) képviselő „hitvány ember” követett el: az „egyház”, azaz a Nyulak szigeti apácák jobbágyainak a sanyargatása. Ez így részleteződik: „reya irtal az my iobbagyonkra · nagy fenegetessekkel · fenyegeted teruenyel es · fenyegeted botoddal es”; 17 „Evt zaz foryntot kerez kouac mykloson · lassad ha egy pornak enne penze lehet”; 18 „ir[ta]m vala kegyed mednek az zegeen poka ianos aruay fel[ev]l [es] hog ne nyomorohad · vgy hallom hog atyoktvl maradot marhayokat mynd el vetted · mynd zvlevyt · mynd zanto barmayt. mynd louayt mynd egyeb iozagaat · sevt meeg az aztag buzat es kyt lelkeert hagyot volt az egy haznak”. 19 Mindezzel kapcsolatban ismét egy korábbi levélre történik utalás, a benne levő tartalom felemlítése tovább sú lyosbítja unokaöccse vétkeit: „en neked meg iram · hagha zem[be] lezek balassal es bertalammal · vegere megyek tevlek · hogha valamy penze maradot poka ianosnak · kouac myklosnal · te kegyedmed azt nem gyevzte varny”. 20 Istvánt 11 „Jól tudod, jó István uram, hogy másképpen fogadod vala, hogy meghálálod ez egyháznak jó tételét.” 12 „Az én szegén atyám, a te atyád is, soha nem vétettek az egyház ellen, inkább szolgálták. Tőled is azt várnám.” 13 „Jó válasz[t] várok e levélre, mert aztán én is másképpen látok hozzá.” 14 „Lássad, minemű tisztességet tész énnekem jótettem helyében?!” 15 „Lássad, ha [’vajon’] egy pórnak ennyi pénze lehet?!” 16 „Lássad, jó István uram, ha [’vajon’] ez üdvösségedet és tisztességedet illeti?!” 17 „Ráírtál a mi jobbágyunkra nagy fenyegetésekkel: fenyegeted törvénnyel is, fenyegeted botod dal is.” 18 „Ötszáz forintot kérsz Kovács Miklóson. Lássad, ha [’vajon’] egy pórnak ennyi pénze lehet?!” 19 „Írtam vala kegyelmednek a szegény Póka János árvái felől is, hogy ne nyomorítsad. Úgy hal lom, hogy atyjuktól maradt marhájukat [’vagyonukat’] mind elvetted: mind szőlőit, mind szántóbarmait, mind lovait, mind egyéb jószágát, sőt még az asztag búzát is, kit lelkéért hagyott volt az egyháznak.” 20 „Én neked megírám, hogyha szembe leszek Balázzsal és Bertalannal, végére megyek tőlük, hogy ha valami pénze maradott Póka Jánosnak Kovács Miklósnál. Tekegyelmed azt nem győzte várni.”
