Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
118 Haader Lea Tartalom Az első a vallomások közül a tartalomé. Ez a legdirektebb és egyben a legkönnyebben megfejthető mondanivaló. A misszilist egy nagynéni írja az unokaöccsének. Mindketten Bocskayak: a küldő Ilona, aláírása szerint Elena, a Nyulak szigeti domonkos kolostor akkori főnöknője, a címzett István, Ilona testvérének, Miklósnak a fia. A szövegből az is kiderül, hogy nem ez az első ilyen érintkezés kettejük között ebben az ügyben: „ir[ta]m vala kegyedmednek az zegeen poka ianos aruay fel[ev]l [e]s hog ne nyomorohad”4 . A levélnek biztosan 1526 augusztusa előtt kellett íródnia, mert István a mohácsi csatában meghalt.5 Bocskay Ilona priorisszaságának ideje a Szigeten – okleveles adatok alapján – 1508 és 1524 közé tehető.6 Ezen időszakon belül lehet tehát elhelyezni a misszilis keletkezését – a későbbiekben még némi pon tosítással. A levél a műfajnak megfelelően üdvözlettel – ezúttal speciálisan kolostori üdvözlettel – és jókívánságokkal kezdődik, továbbá a köszöntést tartalmazó részből az is kiderül, hogy Istvánnak egy névvel nem azonosítható lánytestvére is a szigeti kolostor lakója volt: „Iesusban Cristusban zvzeknek iegyeseben kevzevnet · es atyafyvy zeretet · Nagy zeretettel keuanom hallanom te kegyelmednek io egessegeet es menden iauat mynd hozzad tartozokkal evzue · myes mynd hu[g]oddal [ev]zue iol vagyonk.” 7 A levél megformálás szempontjából irodalmi (retorikai) erényeket is mutat, ami jelentősen kiemeli a többi korabeli misszilis közül. Az ügy kellemetlen, írója ezért a cél érdekében hatásos eszköztárat vet be: szemrehányással, a lelkiismeretet megcélozva kezdi, hivatkozik saját – ahogy emlegeti: az egyház, értsd: a szigeti kolostor – korábbi jótetteire és unokaöccse hálátlanságára: „Io istuan vram meg kellene emlekevzned rola · mene [ioual] volt kegyelmednek ez zent egy haz”; 8 „lassad mynemev tyztesseget teez en nekem · io tetem [helyeben]” ; 9 „ha en nem voltam volna isten vtan · soha bysevbevl ez egy ha[z iob]bagyt nem haborgattad volna”; 10 „Iol tudod io istuan vram · hog maas keppen fogadot vala 4 „Írtam vala kegyelmednek a szegény Póka János árvái felől is, hogy ne nyomorítsad.” A szögle tes zárójelbe tett betűk, szövegrészek kiegészítések. A misszilis erősen megviselt állapotú, de biztonsággal kideríthető, mi állt a szakadások, lyukak helyén. 5 Iványi (1947), 156. 6 Orsós (2020), 105. 7 „Jézusban Krisztusban szűzeknek jegyesében köszönet és atyafiúi szeretet! Nagy szeretettel kí vánom hallanom tekegyelmednek jó egészségét és minden javát mind hozzád tartozókkal össze [’együtt’]. Mi is mind húgoddal össze [’együtt’] jól vagyunk.” 8 „Jó István uram, meg kellene emlékezned róla, mennyi jóval volt kegyelmednek e szentegyház!” 9 „Lássad, minemű tisztességet tész énnekem jótettem helyében!” 10 „Ha én nem voltam volna Isten után, soha Bísőből ez egyház jobbágyait nem háborgattad vol na.”
