Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
Haader Lea Egy misszilis vallomásrétegei Elena priorissza levele 1 A korai iratok sok mindent képesek elárulni magukról, sokkal többet, mint gondolnánk. A kéziratosság ugyanis egyfajta nyilvánosságot teremt, olyat, amely alapjaiban különbözik attól, amihez ma, a nyomtatott írás művek esetében szokva vagyunk. Ez a sajátos képességük tudományos megfogalmazást is kapott: Tóth Zsombor a történeti antropológia módszertanát adaptálva a kéziratok antropológiájáról beszél.2 A kézirat „biografikus tárgy, tulajdonosok és használatok nyomainak, s ezáltal identitások lenyomatainak megőrzője”. 3 Mindez nagyon is igaz a szóban forgó misszilisre. A levélben feltáruló nyilvánosság több síkon is olyan fogódzókat kínál, amelyek segítségével megpróbálhatjuk vallomásra bírni ezt a különleges emléket. 1 Elhangzott a szombathelyi Smidt Múzeumban 2021. szeptember 21 én, a levél Pannonhalmi Főapátsági Levéltárnak történő átadásakor. Elena priorissza levele – mint alább látni fogjuk – 1949 után kiszakadt levéltári helyéről és a Smidt Múzeumba került. A kutatók számára azonban nem volt ismert őrzési helye. A kö zelmúltban a múzeum kiállításán Zágorhidi Czigány Balázs figyelt fel a misszilisre, majd felismerését megosztotta jelen tanulmány szerzőjével és a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár munkatársaival. Az Erdődy család monyorókerékivépi levéltára ugyanis 1985ben – a család fejének, Erdődy Lászlónak akaratából – letétként a Főapátsági Levéltárba került, így a levél restitúcióját már ez az intézmény kezdeményezte Kásler Miklós miniszter úrnál. A pozitív miniszteri döntés után került sor a dokumentum átadására (a szerk.). A misszilis kiadásai: Iványi (1947), 158.; Hegedűs–Papp (1991), 136–138.; Haader (2019). 2 Tóth (2015). 3 Uo. 649. [A kiemelés tőlem.]
