Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Egy sokrétű életmű nyomában 101 a katolikus egyházban érhető el hiánytalanul (vö. UR 3.) – történeti életében a mi egyházunk sem volt képes arra, hogy változó időkben és helyzetekben valóban hiánytalanul nyújtsa ezeket az eszközöket híveinek.” 40 Az ökumenikus mozgalom kezdeteinél az a meggyőződés állt, hogy a mis szió sikerességét a megosztottság botránya hátráltatja. Ami tehát a keresztények közötti dialógus sürgető kontextusa, hogy „Isten szavát ma az emberibb élet reménységének időszerű üzeneteként kell hirdetni: ez a szó ma nagyobb szabadságra hív, de ugyanakkor az emberibb együttélésért, a társadalmi igazságosságért, a nemzetközi békéért nagyobb felelősség vállalását is követeli.”41 A szekularizálódó világ ezen kihívásai miatt nem pusztán az egyházak közötti párbeszéd fáradságos útját szükséges járni, hanem olyan társadalmi feladatokat kell közösen vállalni, „amelyeket csakis a keresztények egyetemes összefogásával és együttműködésével lehet teljesíteni”. 42 Az ökumenikus párbeszéd első eszköze a megtérés (metanoia) , ami együtt jár az előítéletek kigyomlálásával. Ez vezet el a következő lépéshez, egymás kölcsönös és tanulékony megismeréséhez, amely révén pozitív módon és empátiával szükséges a másik felekezet tanításához fordulni. Ennek lé nye gében specifikus formája a teológiai párbeszéd, amely kapcsán már „nem a hitviták megszelídített formájáról van szó, hanem arról, hogy egymás minél alaposabb és tárgyilagosabb megismerésére jutva, a hagyományos formák mögött fölismerjük közös krisztusi értékeinket, növekedjünk egyházi közösségünk tudatában és azokat az időszerű formákat is megtaláljuk, amelyekben ez a közösségi tudat kifejezésre juthat.”43 Ennek a közösségi tudatnak a kifejlődését teremti meg a recepció, amikor a dialógus révén elért tanításbeli eredményeket befogadják az egyes egyházak. Valójában ez az előfeltétele annak, hogy az egyházak híveinek egymáshoz fűződő viszonya átalakuljon. 44 Az ökumenikus mozgalom szívében természetesen a lelki ökumenizmus, a közös imádság áll, amikor is a közös könyörgések által kifejeződik Krisztusban való összetartozásunk. S végül a Jézus Krisztusról szóló közös tanúságtétel, amely révén Isten országa épül, és amely által hatékonyabbá válik a közösen vállalt társadalmi szolgálat. 45 Az alfejezet zárásaként Kurt Koch bíborosra hivatkozom, aki a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa vezetője. A bíboros az öku me40 Békés (1982), 208. 41 Békés (1993), 115. Az első, 1971 es megjelenésű tanulmány bővített változatából. 42 Békés (1969b), 259. „Kiengesztelődésünk és megbékélésünk teremti meg a feltételét annak, hogy közösen és korszerűen tudjuk meghirdetni Isten üdvözítő emberszeretetének időtlen krisztusi üzenetét.” Békés (1995b), 51. 43 Békés (1982), 209. 44 Békés (1987). 45 Békés (1988a).
