Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Szent Columbanus Szent Márton sírjánál 11 Az út állomásait jól ismerjük, ahogy Columbanus életének számos későbbi eseményét is, hiszen az általa alapított bobbiói monostorban három évvel a halála után szerzetessé lett Ionas az ír apátot még személyesen ismerők beszámolóira támaszkodva ezt is megírta Vita Sancti Columbani cí mű életrajzában.7 A Loire-on a következő nagyobb város Orléans volt, majd nem sokkal később megérkeztek a szintén a folyó partján fekvő Tours-ba, Szent Márton püspök városába. Bobbiói Ionas vagy Jónás részletesen beszámol az itt történt eseményekről, aminek nyilvánvaló oka, hogy az út egyik legjelentősebb állomásáról van szó, amely nem független Szent Márton ek kor már valóban széles körű kultuszától. A beszámolónak ráadásul további súlyt és fontosságot ad, hogy ha kétség merülne is föl Ionas megbízhatóságáról, s föltételeznénk, hogy inkább a bobbiói Szent Mártonkultusz befolyásával kell számolni, akkor ezt igencsak gyengíti, hogy a Vita Sancti Columbani nem századokkal vagy legalábbis évtizedekkel későbbi kompiláció, hanem szinte egykorú beszámoló, így a benne foglalt események, főleg ha egy szent kultuszáról van szó, kevésbé vonhatók kétségbe és sokkal inkább érdemelnek hitelt. Amikor a Vita Sancti Columbani szerint Columbanus megérkezett Tours-hoz, a távozását felügyelő és ellenőrző kísérői nem akarták, hogy a csónakjuk kikössön a folyón, hiába kérlelte a szerzetes. Ekkor azonban csodálatos esemény történt, amelyről így számolt be Ionas: „Továbbhajóznak tehát a Li geren és megérkeznek Toronum városába . Itt a szent férfi azt kéri az őket kísérő őröktől, hogy hadd köthessenek ki a csónakkal a kikötőben s engedjék meg nekik, hogy meglátogathassák a hitvalló boldog Martinus sírját. Erre a kérésre nemet mondanak az őrök, s arra kényszerítik őket, hogy sietve menjenek tovább. Sürgetik az evezősöket, hogy minden erejükkel evezzenek el gyorsan a kikötő előtt, a kormányosnak pedig megparancsolják, hogy tartsa a csónakot a folyó közepén. Mikor szembesül ezzel boldog Columbanus, szomorúan emeli tekintetét az égre, fölpanaszolva, hogy ilyen keserűséget kell elviselnie, hiszen nem engedik, hogy meglátogassa a szentek sírját. Miközben tehát mindenki igyekezett, ahogy éppen a kikötővel szembe értek, mintha lehorgonyozták volna, a csónak megtorpant, és orral a kikötő felé fordult. Mivel az őröknek nincs ereje ellenállni, akaratuk ellenére hagyják, hogy menjen a csónak, ahová akar. A csónak pedig csodálatos módon a folyó közepéről repülve vagy inkább szárnyalva érkezik a kikötőbe, s miután kikötött, Isten embere előtt nyitva áll az út. Hálát rebeg az örök királynak, aki méltóztatott ily módon engedelmeskedni szolgáinak. Kiszáll tehát a csónakból és fölkeresi boldog Martinus sírját. ” 8 7 A szöveg magyar fordításának alapjául Krusch kiadása szolgált. 8 Vitae Sanctorum Columbani , 200–201. alapján.
