Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
76 Gereben Ferenc akcióban részesült). (...) A gólyalehúzás, a Mihállyal való leszámolás belső átélése, a Csokonai Otthon111 elhagyása, a proletár szegény sors az én életemből való. Bár úgy írja a szerző, hogy anyám gyári munkásnő volt, ez nem igaz, altiszti özvegyként élt.112 (...) Az igaz: » ... ez a város Mihály városa, a gazdagoké, boldogoké.« 113 Istenes e szava valóban élt bennem. Egy szobában éltünk, elleste gondolataimat, és papírszeletekre rögzítette. Sőtér szemében én » a szegény « voltam, akinek kár volt egyetemre jönni.” 114 A Czirákilevél kitér a regénynek arra a jelenetére is, amikor Vandál megveri Istenest (lásd II/1. fejezet). Az „epikai hitelt” tisztázandó Cziráki elmondja, hogy neki valóban volt egy verekedése, amelyben a rövidebbet húzta, de annak nem volt köze sem Vandál modelljeihez, sem a politikához. Ennek kapcsán arra is utal, hogy a szégyen mellett megvolt a tanulsága is az esetnek: a sok szellemi leterheltség mellett elhanyagolta a testét, holott betegeskedései miatt egészségesebb életet kellett volna élnie. Állítása szerint ez a felismerés is szerepet játszott abban, hogy a harmadik évfolyam elvégzése után otthagyta a Collegiumot. (Az állítás hitelét növeli, hogy távozása után először fizikai munkát végzett.) Az 1937 júniusában bekövetkező kilépés fontosabb okaként a levél a szegényebb hallgatók megalázó megkülönböztetését nevezi meg. Erről a kissé furcsa távozásról már fentebb is szóltunk, sőt egy korábbi írásunkban részletesen is foglalkoztunk vele.115 Már akkor is az volt a sejtésünk, hogy a legfőbb ok (bár nem szerepel Cziráki indokai között) anyagi természetű volt, és az újabban feltárt dokumentumok is ezt erősítik: Cziráki Géza 30 pengős tartozással távozott a Collegiumból, amit nyilván utólag kellett törlesztenie. 116 A Kósa László által szerkesztett centenáriumi kötet több tanulmánya, valamint Garai Imre többször hivatkozott monográfiája behatóan foglal kozik a Collegium hallgatóinak (illetve szüleiknek) társadalmi össze111 A regény 1. kiadásában az író így „álcázza” az Eötvös Collegiumot. 112 A 2. kiadásban az író Istenes édesapját mondja gyári munkásnak: Sőtér (1977), 122. 113 Sőtér (1977), 142. 114 Nem kívánjuk nyomozás tárgyává tenni a néhai Cziráki Géza Sőtérrel szembeni kisebb rendűségi érzésének okát, ami azért is talányos, mert Sőtér is vidéki volt és félárva. Önéletrajzi esszéjében ezt így meséli el: „Szegedi gyermekkorom a gyász jegyében telt el: 1915-ben és 1916-ban, egy esztendő leforgása alatt, három halál: apám és nagybátyám, csaknem egyidőben, a harctéren estek el, nagyapámat pedig a szívroham ölte meg, mikor a második halálhír elérte. (...) Anyám és nagyanyám nevelt (...), kettős özvegységben...” Sőtér (1976), 115. Ugyanakkor a nagyapa a szegedi dohánygyár igazgatója volt, és az önéletírásból egyértelműen kirajzolódik a család többkultúrájú, nemesi és polgári tradíciókra egyaránt támaszkodó, középosztályi háttere. 115 Gereben (2009), 85–86. 116 Garai (2014), 212.
