Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
II. Gyűjteményeinkből
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár kora újkori... 95 halálának évében káplánjáé, Hetényi Istváné28 lett. Joggal feltételezhetjük, hogy a másik két kötet is Hetényihez került, és az ő könyveit (vagy azok egy részét) szerezte meg a Főapátsági Könyvtár. Az egykori tulajdonosok között egyetlen bencés szerzetest találunk: Hor váth Bálint (1854–1909) gimnáziumi és főiskolai tanár, pannonhalmi levéltáros (1889–1893) és főszámvevő (1893–1901), majd füssi (1901–1909) jószágkormányzó29 ismeretlen időpontban szerezte meg a Grynaeus család possessorjegyeit őrző levélgyűjteményt (10. katalógustétel). Összefoglaló észrevételek A Főapátsági Kön yvtár kora újkori Kálvin-kiadásai közül egyikről sem sikerült bizonyítani, hogy az 1786-os feloszlatás előtt is a gyűjteményhez tartozott volna. Valószínűleg mind az 1802 utáni könyvbeszerzések ered ményeképpen kerültek ide. Például Már Péternek, Győr litterátus református lelkipásztorának a bibliotékájával négy Kálvin-mű került Pannonhalmára. Mindössze egy kötetről sejtjük, hogy már a 16. században a Kárpát-meden cében volt, három a 17., ismét három a 18., egy pedig a 19. században került a Kárpát-medencébe, háromnak a provenienciájáról pedig semmit nem sikerült kideríteni. A kéziratos possessori és egyéb bejegyzések elsősorban a dunántúli reformátusság 17–18. századi egyházi szolgáiról és középnemesi rangú világi patrónusairól árulnak el újabb értékes adatokat. Ezek közül is kiemelkedik az 1654-es vágfarkasdi zsinat eddig ismert legbővebb határozategyüttese. Ezek a tények jelzik, hogy a magyarországi, de elsősorban a dunántúli reformátusság/protestantizmus múltjának sok értékes tanúja „lapul” római katolikus könyvtárakban, így e téma kutatói számára sem haszontalan ezen gyűjtemények értő felkeresése. Végül egy szubjektív megjegyzés: Amikor református könyvtörténész barátomnak jeleztem, hogy Pannonhalmára megyek kutatni, egyik első észrevétele az volt, hogy valószínűleg fogok találni rengeteg Liber haereticus prohibitus bejegyzést. Jelentem: egyet sem tal áltam. Két kötetben olvasni az acath[olicus] bejegyzést, a többiekben pedig nem találunk semmiféle felekezetre vonatkozó megjegyzést. (1864-ben Czinár Mór ugyan Elenchus librorum prohibitorum címmel 30 öszeállított egy jegyzéket, ebben mindössze 28 Életrajzát ld.: A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai , II. 623. 29 Névtár (1987), 112. 30 PFK BK Kat. 65/9. 3., 7., 10.
