Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

I. Közlemények

82 Gereben Ferenc Epilógus A kétarcú Istenes Gergely sorsa a regényben a barátságtalan Hollandiába, és onnan – egy francia teherhajó fedélzetén – a nagyvilág hontalanságába ve­zetett. Két modellje: a két „titán” a valóságban – a fiatalság közös szertelensége és identitáskeresése után – inverz életutat járt be. Egyikükben megmaradt a szertelenség, amely az igazságkeresés dühével és önpusztító szenvedélyével társulva szellemi hazájába, Itáliába sodorta, de ott korai sírba döntötte. Másikuk hosszú évek szürke hétköznapjaiban „lerobotolta” zavaros kései kamaszkorának és lázadásainak árát, és az Eötvös Collegiumban csiszolt szel lemi javait szerzetesi alázattal társította, s miután végre meghallotta többszöri elhívásának hangját, bencés diákok generációinak avatott, meg­becsült tanára lett. Így láttatja őt Maróti Lajos már említett Kolostor című regényének epilógusa is, amikor az egykori (jobbára „kivetkőzött”) bencés növendékek egy véletlen találkozás során számbaveszik egykori társaikat, és szóba kerül – regénybeli nevén – Lázár, alias László atya is: „Az öreg? Tanít. Kitűnő ember. Emberséges ember. Ritka nagy szaktudás, pedagógiai érzék. És kitűnő tanár, imádják a gyerekek.” 137 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk: úgy vált mélyen hívő szerzetestanárrá, hogy megtartotta a „collè ge” legfőbb szellemi értékeit: a kritikus, új gon do­latokra törekvő tudás eszményét is. Ahogy azt már hivatkozott korábbi közleményeinkben bemutattuk, egyik első magyarországi híve és nép­sze rűsítője volt az általa közelről is megismert Taizé­mozgalomnak, erősen vonzódott Teilhard de Chardin gondolatvilágához, élete végén a ke resz­tényszociális eszmeiségű Giesswein Sándorról írt (be nem fejezett) mo­nográfiát. És amint láttuk, felvette a kapcsolatot elhagyott alma mater e utódjával, az újabb Kollégiummal is. 138 Két meglehetősen végletes tanársors, mindkettő hiteles és áldozatos, mindkettő csak szűk körben (vagy még úgy sem) ismert, és mindkettő önmagában is kész regény. És a két véglet között a többi szereplő képe: egy tragédiákkal telített történelmi korszak értelmiségi generációjának egyre halványuló tablója. Életükben és halálukban, tudományos eredményeikben és sikertelenségeikben, erkölcsi győzelmeikben és bukásaikban ott van Magyarország 20. századi történelmének minden fájó gyötrelme és szűken mért gyönyörűsége. 137 Maróti (1968), 573. 138 Levelezett néhány volt diáktársával is, főleg Margócsy Józseffel. E levelezés pannonhalmi hagyatékának még feldolgozatlan részét képezi. Kapcsolattartása azonban visszafogott volt, mert meg volt győződve arról, hogy az államrendőrség – bencés rendtársaival együtt – őt is figyeli. Utólag bebizonyosodott, hogy igaza volt. Ld.: Tabajdi–Ungváry (2008), 221.

Next

/
Thumbnails
Contents