Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 73 beszélve az ún. „dögészekről”, vagyis a Collegium természettudományokkal foglalkozó tagjairól. (Csak az „őrült” Janicsek volt történelem–földrajz szakos.) Az író láthatólag az irodalmár diáktársakat ismerte közelebbről, s ez a Collegium korábban említett „családszerkezetével” magyarázható, valamint a hasonló szakos „családok” szorosabb (baráti vagy vetélytársi) kapcsolatával. Istenes Gergely, aki szintén „filosz” volt, a regény I. részének 7. fejezetétől egyre fontosabb szereplővé válik. Kezdetben csak emlegetni halljuk őt az igazgató által, akinek bonyolult lelkivilágát tárta fel. „Személyesen” akkor találkozunk vele, amikor Ortvaival Szabó Dezső előadását hallgatják a Zeneakadémián. Ezután kerül sor, Istenes kezdeményezésére, a „telep” virtuális megalapítására, amelyben – Németh László elgondolásai alapján – a magyar társadalom megújulását szeretnék modellezni. (Németh László reformgondolatai közel állhattak az 1930as évek kollégistáihoz: az 1935ös Mikulásnapi „enumeráció” barokkos bevezetőjében Németh László 1934ben megjelent Ember és szerep kötetének címe is megjelenik, a versezetet összeállító „Irodalmi és Művészeti Társaság” névadójaként.)100 Istenes Gergely az a szereplő, akin a fejezet végén a „gólyalehúzás” szokását – minden félelmetes külsőségével együtt – demonstrálja a regényíró. A II. rész 1. fejezetének Istenes a főszereplője: Vandált segíti a szervezkedésben, majd hazaszökik (Sőtér szülőföldjére), visszajőve a nyugtalan Méliusz éjjeli álmát őrzi, végül egy konspiratív mozgalmi rendezvény után a félőrült Van dál fizikailag lerohanja őt. A 2. fejezetben egy tüntetés során mégis röpcédulákat szór a tömegbe, Vandállal és Avarral együtt. A 3. fejezetben Avar és ő, rosszat sejtve, selejtezik papírjaikat. A 4. fejezet elején pedig bekövetkezik, amitől tartottak: Vandált és Avart letartóztatják, de Istenest nem. Gergely Méliuszhoz menne lelki oltalomért, de az igazgatót nagyon megviselik a kollégiumi letartóztatások és rövidesen meghal. Istenes nagy exodusát az 5. fejezetben olvashatjuk: lemond kollégiumi tagságáról, könyveit szétosztogatja (csak a Bibliáját tartja meg) és elutazik Hollandiába gye rekkori nevelőszüleihez. Sok megpróbáltatása közben Jób panaszait olvassa, s miután a holland rokonság nem engedi oda nevelőanyja halálos ágyához (attól félnek, hogy Istenes részt kapna az örökségből), a rotterdami kikötőben elszegődik inasnak egy Afrikába tartó teherhajóra. Ahhoz képest, hogy Istenes Gergely alakja mennyire színes és összetett, Makay Gusztáv meglehetősen röviden foglalkozik vele: „(...) Istenes Gergely 100 Takács (2011), 1102.
