Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 67 (egye temi tanár, oktatási miniszterhelyettes, akadémikus, a Magyar Pen Club elnöke, 1970 és 1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, az ELTE rektora, az MTA Irodalomtörténeti Intézet igazgatója, stb.),75 egyet is érthetünk ezzel. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül „Mihály” többször felbukkanó világnézeti vívódásai mellett, amelyekben minden bizonnyal a szegedi piaristáknál érettségizett író lelki töprengései tükröződnek. Mihály már az első fejezetben küzd a paradoxonnal: „Talán könnyebben elérné Istent, ha el tudná hagyni!” 76 Ez az egyre reménytelenebb küzdelem folytatódik húsvéti hazamenete során, amikor a pap nem fogadja el a gyónását (II/3. fejezet), valamint a duhaj éjszakai programokat követő hajnali miséken (például a regény végén). Sőtér 1935 őszén már nem volt kollégista (az 1935/1936os tanévet Párizsban, az École Normale Supérieureben töltötte), de a Mikulásnapi tréfás „enumerációban” – amint azt Ortvai nevű szereplőnknél látni fogjuk – fontos utalás történik rá. Nagy Péter parasztíró alakjával forrásaink ugyan nem foglalkoznak, de Sőtér a regényben (II/1. fejezet) olyan plasztikus külsőbelső jellemzést ad róla Istenes Gergely szegedi (?) társasági élményének leírása során (a társaságban a parasztság nyomoráról és felemelésének lehetőségeiről van szó), hogy egyértelműnek tűnik, hogy modellje Veres Péter (1897–1970) volt Ortvai mellékszereplő ugyan, de többször felbukkan. Kritikus, kételkedő típus, Istenes Gergelyt Szabó Dezső előadására kíséri el (de a szónokot „ide jét túlélő komédiás”nak titulálja); egy másik alkalommal pedig diáktár saival végiglumpol egy éjszakát. A Czirákilevél és Makay Gusztáv egybehangzóan azonosítja Ortutay (Lovass) Gyula irodalomtörténész (1914– 1943) személyével.77 A Cziráki levél szerint: „szép ember volt. Sőtér mellett ő volt a sztár.” Makay pedig azt mondja róla, hogy a magyar–francia szakos kollégisták közül – kivételesen – mindjárt diploma után „nagy reményekre jogosító írói-lektori pályára került, de végzetes betegsége vitte el fiatalon.”78 Az 1935ös diák„enumeráció” jegyzete szerint 1932ben lépett be a Collegiumba, és a tréfás „eposz” a következőképpen ábrázolja: 75 Ld. a Magyar életrajzi lexikon adatait: https://www.arcanum.hu/hu/online kiadvanyok/ Lexikonokmagyareletrajzilexikon7428D/s778D5/soteristvan77BDB/ (A letöltés ideje: 2020. nov. 10.) 76 Sőtér (1977), 17. 77 Dorogi-Ortutay néven is publikált. Nem tévesztendő össze Ortutay Gyula néprajztudóssal és Ortutay-Lovas Gyula újságíróval! (Az utóbbi egyébként a regény szereplőjének fia volt.) 78 Makay (1989), 118.
