Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 65 „Szálfa-szilfid férfit cizellál most tollam, Egész collegium » kedvence « ő: Ullmann. Nagykönyvtárban bókol, magolása hallszik, A hosszú napokon öt órát is alszik. Amíg más pepecsel a meglévő eggyel, Addig ő könnyedén dolgozik öt nyelvvel.” 66 A szerkesztői lábjegyzetből pedig megtudjuk, hogy Ullmann István magyar– francia–angol szakos (1935ben másodéves) hallgató volt; a bárói cím és a nemesi előnév mögött pedig nagypolgári héttér húzódik meg: édesapja egy nagy budapesti gépgyár vezérigazgatója. 67 Konstatin nem kollégista , a regénybe a főszereplő (Mihály), valamint Flórián barátjaként került be. Meglehetősen excentrikus és ellentmondásos egyéniség: nagypolgári lakásában elefántcsontból készült feszület, de a könyv zárófejezetének „fekete miséjén” az orgia által feldúlt szobákon át diabolikus figuraként vezeti az ittas társaság haláltáncát – így búcsúztatják a pusztulásra ítélt Európát. A klasszikusok barátja, nagy Itáliarajongó, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy kedvenc Tintorettoképének vi szontlátására akár egy napra is leutazzon Velencébe. A Czirákidokumentumok nem foglalkoznak személyével. Makay Gusztáv megjegyzi, hogy Sőtér „Konstantin (...) egyes vonásait Szentkuthy Miklós 68 alakjától »kölcsönözte«, akinek 1934-ben megjelent Prae című regénye oly merészen újszerű volt akkoriban nálunk, hogy igazában csak napjainkban [ értsd: a nyolcvanas években] kezdi értékelni az irodalmi köztudat.” 69 Lelkes Kelemen költő, a regény másik „külsős” és egyúttal különc figurája, szintén Mihály és Flórián ismerősi köréhez tartozik. A pozőr költő a testiség és a vallási rajongás ellentmondásának foglya. Élete nagy eseményeként beszél arról, hogy egyszer Franciaországban együtt járult szentáldozáshoz Paul Claudellel, a nagy neokatolikus íróval. Túlzó, teátrális gesztusai mellett keresztény elvek alapján harcol a szociális igazságtalanságok ellen. Személye kívül esik a Czirákidokumentumok látókörén, de Makay felfedi kilétét: „(...) Horváth Béla [1908–1975] , a költő és műfordító, akit fasizmusellenes írá saiért több ízben perbe fogtak, a világháború után megjárta Olaszországot és az NSZK-t, és 1962-ben tért vissza a magyar irodalmi életbe.” Majd – a Magyar Irodalmi Lexikont idézve – hozzáteszi: „Pályája kezdetén a szociális irányzatú 66 Takács (2011), 1110–1111. 67 Takács (2011), 1110. 68 1908–1988. A név kiemelése tőlem: G. F. 69 Makay (1989), 120.
