Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

I. Közlemények

Egy bencés regényhős paradigmaváltása 53

évvel ezelőtt lelkesen üdvözölt: az akkori alkotóerejében lévő nemzedék mára a könyvtárak polcaira és az egyre fogyatkozó tanítványok emlékeibe költözött át. Életükben nehéz sors adatott nekik: a Nagy Háború idején születtek, kamaszként átéltek egy világválságot, fiatal férfiként várt rájuk a második világháború a maga szörnyű zárófejezeteivel, majd a kommu nista diktatúra, egy levert forradalom, végül a Kádárkorszak, a maga „keményebb” és „puhább” szakaszaival. Akik megérték közülük a rendszerváltozást, már hajlott korú nyugdíjasok voltak. Ilyen történelmi körülmények között kellett „túlélniük”, „kiteljesedniük”, egyáltalán: alkotó értelmiségi életet élniük. (És ha egy mód volt rá: megőrizni gerincüket.) Most, amikor már túl vagyunk zömük születési centenáriumán, sürgető feladatként jelentkezik minden olyan adat, dokumentum összegyűjtése, amely tanúskodhat az ifjúkorban szerzett talentumaikról, és arról, hogyan sáfárkodtak azokkal. Természetesen ez a tanulmány csak adalékokkal szolgálhat ehhez a „leletmentéshez”, és nem is a teljes nemzedékkel,30

hanem csak Cziráki László (akkor Géza) legszűkebb környezetével számol.

Mielőtt azonban megszólaltatnánk a kor tanújaként Cziráki atyát, ajánlatos meghallgatni a kor másik tanújának, a már idézett Makay Gusztávnak intelmét. Makay átfogó tanulmányt írt az Eötvös Collegiummal foglalkozó irodalmi alkotásokról, köztük a Fellegjárás

ról, és behatóan foglalkozik a mű kulcsregényvoltával is: „Kétségtelen, hogy a Fellegjárás

írójának a 30-as években a Kollégiumban töltött életszakasza élményeiből sarjadt ki. Mégsem kulcsregény, aminek még ma is sokan tartják. Sem a szerző akkori életeseményei, sem a kollé gista társaival történtek nem egy az egyben jelennek meg a regényben (...), hanem az alkotó képzelet erejével átgyúrva, átszervezve. Alakjaihoz Sőtér egyegy kollégista társának külső vonásait, vagy legjellemzőbb belső tulajdonságait vette kiindulási alapul (...), de cselekvéseikben, életük folyásában (...) egyikük sem követte a modell valóságos történetét. Nem őrültek meg, nem mérgezték meg magukat, nem vándoroltak ki afrikai gyarmatokra óceánjárón.”

31