Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
46 Gereben Ferenc kell bejárnia. Sőtért és hőseit érezhetően megérintette a neokatolicizmus irodalmi áramlata, de a harmincas évek feszítő szociális problematikája is. Kisebb változtatásokkal a mű 1977ben jelent meg másodszor. Az alábbi ismertetés ez utóbbi változat alapján készült, és a megjelölt oldalszámok is e kiadás locus ait jelzik. (A regény szereplőinek nevét tipográfiailag kiemeltük,28 hogy később könnyebb legyen a „valós” szereplőkkel megfeleltetni őket.) Akkor nézzük a cselekményt: A „Flórián” alcímű I. rész 1. fejezetében a főszereplő Mihály (maga az író!), kollégistatársával, Flórián nal és nem kollégista közös barátjukkal, Lelkes Kelemennel Krúdy nyomát keresik éjszakai vízivárosi bolyongásaik során, majd kültelki kalandokban érzéki élvezetekre vadásznak. Ezek után Mihály „magába száll, elmél kedik. Talán könnyebben elérné Istent, ha el tudná hagyni!” (17.) Felvillan az „őrült” figurája, aki szintén a Kollégiumban lakik, és akinek kiváló elméje beleroppant orientalista felfedezéseibe. (Alakja később is visszatér: hol a kert felső traktusában sétál rohanva, hol éjjelente a cseréptetőn mászkál.) Majd színre lép a különleges viselkedésű Vandál , aki titokzatos éjszakai találkára hívja Flóriánt a budai hegyekbe, ahol megbeszélik Flórián novelláját. A városban politikai nyugtalanság érződik, de a sejtelmes kaland mindössze szerelmi háromszögbe torkollik. A 2. fejezet a Kollégium bemutatásával kezdődik: „A Kollégium légköre kolostori volt, hisz tagjai lemondtak a világról, hogy teljesen a tudománynak szenteljék magukat – és mégis, nevének említése tajtékos dühöt csalt ki békés emberekből: »Liberális, hazafiatlan szabadkőműves fészek!«” (24.) A regény mintha cáfolni akarná az első állítást: tudománynak szentelt kolostori életmód helyett a kollégisták folyton bolyonganak, lumpolnak, sejtelmes szeánszokon, sőt orgiákon vesznek részt, romantikus és kevésbé romantikus nőügyekkel vannak elfoglalva. Vannak persze alig alvó, könyvek mámorában élő időszakok és (mellék)szereplők (például Dénes és Gelencsér ), de éle tükben az aszketizmus a maga ellentétével alkot sajátos egyensúlyt: „Komoran, aszketikusan élnek, tobzódásaik, tivornyáik oly súlyosak, elszántak, mint aszkéták vezeklései.” (28.) Megjelenik a Kollégium egyik központi figurája: Palotás Kornél, akinek holdudvarában az esztetizáló, versekben és regényekben élő kollégisták gyűlnek össze. A 3. fejezetben megismerjük Méliusz nyelvészporfesszort, a Kollégium nagytekintélyű igazgatóját. Ő is a Kollégiumban lakik. Családja nincs. Atyai jó vi szonyban van a kollégistákkal: meghívja őket lakosztályába, és ő is fellátogat beszélgetni a fiúk szobáiba. Egyeseket operába és moziba visz, utána vacsorázni. Memóriája, műveltsége – a nyelvészeten kívül is – legendás. Egyetemi óráit rajongó érdeklődés 28 Minden említett szereplő nevét kurziváltuk , és az adott fejezet súlyponti szereplőinek ne vét félkövéren is szedtük.
