Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 41 „Kedves Mama és Kedves Lajos! (...) Isteni kegyelem folytán, valóban kegyelemből vagyok itt, Pannonhalmán. Elhivatásomul a szerzetesi pályát akarom választani. Félévig civil ruhában kell lennem, ez a várakozási idő. Idő a meggondolásra, önismeretre, hibáim és gyarló képességeim megismerésére. És amikor e lépést teszem, ami a Kedves Mamát és Lajost nem éppen anyagilag, hanem inkább lelkileg érinti: tulajdonképpen ezzel régi, elhanyagolt fogadalmat teljesítek. 1934 decemberében15 operáció alatt, rossz szívműködésem következtében a végső veszély órájában fogadtam meg, hogy ha felgyógyulok, pap leszek. A műtét jótékony hatására megerősödtem, új életerőre kaptam, és az ígéret teljesítésénél fontosabb lett minden más. Akkor ez a fogadalom volt az utolsó szalmaszál, amely visszahozott az életbe. De aki eltér a helyes útról, az nagyon könnyen lesz hálátlanná. A sors csapásai, csalódás, az élethivatás nem találása, a katonáskodás és a hivatali élet okozta nehézségek, valamint az értem mondott imák és a fogság viszontagsága, a fáradalmak, amelyeket gyen ge testem nehezen bírt elviselni, kezdték ébreszteni az alvó lelkiismeretet. Már régen a helyes útra látszottam térni, és még mindig nem találtam meg magamat. A Manrézában kapott felvilágosítások, és egy népmisszió alatt végzett lelkiismeretvizsgálat rádöbbentett fe ledékenységemre, és aki annyit haboztam választani a világ és a ró la való lemondás között, rájöttem, hogy addig felesleges nekem vallásos módon élni, amíg ezt az ígéretet be nem váltom. Tegnap este, 12 évre rá, Isten segítségével, a Szent Rend elöljáróival való előzetes megbeszélés alapján feljöttem a Szent hegyre. Elhatározva, hogy Isten szolgálatában látom a még rendelkezésemre álló időben életem feladatát, és lelkem békéjét.” 16 Ugyanennek a levélnek a 4., egyben utolsó oldalán – sötétebb tintával és nyugtalanabb kézírással – szabadosan versbe szedve mondja el az édesanyával és a világgal való szakítás drámáját. A betűhíven lejegyzett, kissé zaklatott (vers)sorok azt jelzik, hogy a döntés nem volt könnyű: „Isten veled Anyám, fiad, ez a beteg ember elhagyott Téged, Sok fájdalmat okoztam már, Anyám. Isten veled. 15 Első éves egyetemista volt akkor. 16 PFK BK 1022/I/2.
