Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
308 Szemle továbbá, hogy munkájának célja a Társaság működésének értékelése társadalmi tevékenysége tükrében. A szerző itt ismerteti az olvasóval forrásbázisát is: elemzése a litterae annuae k mellett az osztrák rendtartomány központi iratanyagára, a rendházak irat és levéltáraira, nyomtatványokra, valamint a helyi belső (historia domus ok, iskolai anyakönyvek) és külső (városi, vármegyei és egyházmegyei) iratanyagokra épül. A Társaság létrejöttének és működésének rövid ismertetésével a szerző megadja vizsgálódásának szélesebb kontextusát is. A második fejezetben Kádár a három kollégium létrejöttének történetét mutatja be két irányból: ismerteti az alapításokat, a megkapott vagy épp felépített épületeket, illetve a Társaság működéséhez szükséges egyházi javadalmakat, egyéb jövedelmeket, valamint birtokokat; továbbá felvázolja a helyi társadalmak jezsuiták megjelenése kiváltotta reakcióját is. A politikai súlypontok vagy a katonai helyzet, a nyelvi környezet, a fennálló protestáns és katolikus intézményrendszer működésének és viszonyrendszer ének felrajzolása egyaránt megjelenik. Itt találkozunk először Kádár Zsófia azon – később is visszatérő – módszeréve l, miszerint a tematikus fejezetekben és alfejezetekben különkülön, párhuzamosan mutatja be Pozsony, Győr és Sopron példáját, de az általános jellemzőkre és a helyi sajátosságokra vonat kozóan következtetéseit összefoglalóan vonja le. Az épületeket, illetve a jezsuitákat a városi térben elhelyező alfejezet – a kapcsolódó alaprajzoknak és térképeknek köszönhetően – a művészettörténetírás számára is új adalékokkal szolgál. A harmadik fejezet az intézményes működést a Társaság személyi állománya felől közelíti meg: a rendkívül jó forrásadottságoknak köszönhetően feltárható az egyes kollégiumok belső dinamikája, illetve elvégezhető a pozsonyi, győri, soproni rendtagok prozopográfiai vizsgálata is. A szerző Lukács László rendtörténeti katalógusának adataira támaszkodva elemzi a Társaság három kollégiumát. Munkája és az általa alkalmazott módszertan megmutatja a Lukács gyűjtésében rejlő lehetőségeket, melyek alapján további rendházak és kollégiumok feltárása végezhető el. A fejezet elején Kádár tisztázza a fogalmakat az olvasó számára, majd egyesével végigveszi a három rendház belső struktúráját: az iskola működése mellett kitér a lelkipásztorkodásban tevékenykedők és a laikus rendtagok csoportjának be mu tatására is. Így rendházanként követhetjük végig az intézmények megszilárdulását. Ezt követi a személyi állomány prozopográfiai vizsgálata. Az ennek alapjául szolgáló háttértáblázat kivonatát a szerző egy 735 fős adat tár formájában a függelékben is közli. Ezzel azon túl, hogy a 17. századi
