Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
304 Szemle A kötet zárótanulmánya Marc-Aeilko Aris Olvasás és megújulás – A késő középkori kolostori reform kulturális implikációi című tanulmánya Cusanus 1450-ben megfogalmazott szövegeit, az úgynevezett „Idiota” dialógusokat vizsgálja. Választása első pillantásra meghökkentő, hiszen az említett szövegeket Nicolaus még tegernseei kapcsolata előtt írta, másrészt a párbeszédek szereplői az együgyű (idiota) , a szónok és a filozófus – azaz ellentétben más műveivel, Cusanus itt monasztikus szerzetest nem szerepeltet, nem is nekik ajánlja könyvét. 2 Mégis, e rövid cusanusi szövegek tétje olyasfajta kérdés, amelyik a bencés lelki út lényegéhez vezet el bennünket. Amint ugyanis a szerzetes élet föladata, hogy a lectio divina segítségével megtanulja meghallani és megérteni az életében ható eleven isteni Szót, úgy az együgyű arról okítja ki a szövegek tanulmányozásába elmerülő, könyveitől bölcsességet remélő, tudására büszke s abból gazdagon és sikeresen megélő világi értelmiségit, hogy a legmagasabb rendű bölcsesség magában a mindennapi életben, az arra irányuló figyelmes reflexióban érhető tetten. Ráadásul a szerző, a könyveket igencsak nagyra becsülő bíboros – aki maga könyvgyűjtő volt! – a középkori könyves kultúra értelmiségi túlzásait magára ezen kultúra egyik alapszövegére, a Szentírásra alapozza: ily módon a mű elején a szegény együgyű a Péld 1,20 és a Sirák 24,7 kettős idézetével a párbeszédet indító feszültséget filozófiai-teológiai szintre emeli. Aris rámutat arra, hogy Cusanus szerint a könyvek csak akkor közvetítenek bölcsességnek (sapientia) méltán nevezhető tudást, amennyiben ol va sójuk az olvasás, illetve a megismerés folyamán kész maga is átalakulni. E folyamat szükségszerű mozzanata saját határaink fölismerése – e szókratikus mozzanat már jelen van Cusanus első nagy művében, a De docta ignorantiában. Ugyancsak világos a tapasztalathoz, mondhatnánk, az élet világhoz való kézzelfogható kapcsolódás. Az együgyű kanálfaragásból tartja el magát, ugyanakkor munkáját végezve tisztában van annak mélyebb jelentésével. A párbeszéd három szereplője a megismerés, illetve az olvasás három módját idézi föl számunkra: a filozófus a módszeres gondolkodást, a szó nok a tekintélyek tiszteletét, az együgyű pedig a kézzelfogható tapasztalatra irányuló reflexiót jeleníti meg. Cusanus mindannyiukat városi környezetben, mégpedig Rómában lépteti föl – így nyilvánvalóan hiányzik közülük egy lehetséges negyedik olvasásmód képviselőjeként a monasztikus szerzetes. Aris szerint a késő középkorban a monasztikus szerzetesek sajátos 2 Igaz, a négy rövid írás közül a harmadik kéziratát szerzőjük a Fabriano melletti Val di Cast ro nevű kamalduli monostorban fejezte be 1450. augusztus 23-án.
