Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
302 Szemle Maga a reform a Regula és a pápai konstitúciók betartása mellett érintett gazdasági kérdéseket, valamint szorgalmazta lehetőség szerint a nem nemesi származású jelentkezők fölvételét. Mintaként a melki obszervancia szolgált, ennek megismerését a két apátság közötti szerzetesi csereprogram volt hivatott elősegíteni. Az új apát óvatosan látott neki feladatának, a megújulás fokozatosan ment végbe, 1457-re pedig már a liturgikus könyveket is megújították. Kaspar halála után a konvent egyhangúlag választotta meg utódját, korábbi házgondnokukat, Konradot, aki hosszú apáti szolgálata alatt képes volt a megkezdett vállalkozásokat befejezni. Az elődje megkezdte utat következetesen folytatta, joggal tarthatjuk őt is Tegernsee megújítójának. A tanulmány kitér még a már említett kolostori krónikára, magára a kon ventre, a Szent Quirinus-apátság központi szerepére a reformban, a kolostori gazdaság kérdésére és a hűbérúrral való kapcsolat jogi oldalára. További szakaszok tárgyalják a kolostori könyvtárat, valamint a Nicolaus Cusanushoz fűződő kapcsolatot. A nevezetes vendég brixeni püspökségének elfoglalása után, 1452. május 31. és június 2. között tartózkodott a Szent Quirinus-apátságban. A kolostor saját följegyzései szerint a pápai legátus pihenése alatt a szerzetesekkel együtt vett részt a kórusimán s velük együtt étkezett a refektóriumban. Előadást tartott a szerzeteseknek. Vélhetőleg jól érezte magát a vele rokon lelkek társaságában. Hálából a vendéglátásért kiváltságokat adományozott a monostornak, valamint a könyvtárban hagyta több művét, hogy lemásolhassák azokat. A barátság távozása után is megmaradt, erről mindenekelőtt a Kaspar apáttal és Bernhard perjellel folytatott levelezés tanúskodik. A levelezőtársak gyakran könyveket küldtek egymásnak, egy alkalommal azonban Nicolaus füstölt halat kaphatott Tegernseeből. Ugyanakkor mindkét fél a reformokon dolgozott. A tegernseei konvent helyet érdemelt ki magának a szellemtörténetben, mivel többször kérték a bíborost arra, hogy adjon nekik könnyű bevezetést misztikus teológiájába. Nicolaus először 1542. szeptember 22-én egy Kaspar apáthoz címzett levélben foglalta össze mondandóját, majd pedig 1453-ben megírta a híres De visione Dei című művét. A bíboros e könyv mellé egy sajátos Krisztus-képmást küldött, amely minden szemlélőjével szembenézett. Öt esztendő múltán Nicolaus a De beryllo című művét ugyancsak e közösségnek ajánlotta. A kolostori könyvtár katalógusa szerint azonban Nicolaus csaknem valamennyi műve megtalálható volt ott. E pél dányok Bajországban gyakran elsőnek számítottak, másolásuk pedig nagyban hozzájárult a cusanusi életmű terjedéséhez. Cusanus vágyott arra,
