Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

IV. Forrás

268 Takács Melinda

rendszerezésére vagy annak szisztematikus gyarapításra azonban nem tet tek kísérletet, így Lovas munkája kezdetén mindössze a Chronica Collectionum

ból nyerhető információkra támaszkodhatott.

Feljegyzéseinek zöme e kezdeti időszakban, 1940 augusztusa és decembere között készült. Ezek tanúsága szerint az újonnan érkező szerzetes rövid időn belül felmérte a régiségtár állapotát, felvázolta korábbi történetét, hatékony terveket dolgozott ki a leletanyag mielőbbi rendszerezése és bemutatása érdekében, felvette a kapcsolatot az ebben kompetens kollégákkal és rend tár sakkal, utóbbiaktól több alkalommal kért – de csak ritkán kapott – se gít séget. Naplóbejegyzéseinek különös értéke, hogy a mai gimnázium épí té se során napvilágra került régészeti jelenségeket rajzosan, fotókkal és leírásokkal dokumentálta – ezzel sajnos csak részben tudta törleszteni a szakma adósságát, hiszen e hosszas építkezés során semmilyen, központilag elrendelt régészeti szakfelügyelet nem történt.

Noha Lovas Elemér régiségtári naplója mindössze egy rövid időszak eseményeinek állít emléket, kiválóan illusztrálja feljegyzőjének szakmai elhivatottságát és munkabírását. Szarkasztikus hangnemű soraiból kiolvasható az élete vége felé közeledő szerzetes rendtársaiból való kiábrándultsága. Utolsó, 1943-ban történt, súlyos agyi katasztrófából való részbeni felépülése után, kusza kézírással írott feljegyzése szomorú üzenet egy, az életétől lassan búcsút vevő, a kortársai által meg nem értett, megtört embertől.

1. kép. Lovas Elemér (Pannonhalmi Főapátsági Múzeum, Fotótár)