Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
250 Koncz Dániel szögű és nyolcz háromszögű idom által áttörve, rajta két lógó csilinggel. Vé gül ugyanezen lelethez tartozik egy triposba végződő bronzrudacska, melynek szélein a rajta látható lyukakon szintén csörgő lemezkék lógtak, a mint azt az egyik megmaradt lógó is tanúsítja. Mindezeket Dulmics Norbert ravazdi plébános 1845. június i-én szolgáltatta be a pannonhalmi régiségtárba.”55 A leírás nem pontos és nem terjed ki minden tárgyra, például félkör ala kú lemezekből 4 db, kerek bronz lemezekből 2 db található. Ellenben jelenleg 25 darab csónak alakú fibula van a gyűjteményben. A régészeti szakiro da lomban csónakfibulának nevezett viseleti tárgy nevét kengyelének sajá tos formájú kiképzéséről kapta. Ezek a jellegzetes formájú, általában gaz dagon díszített kapcsolótűk a kora vaskorban feltehetően az itáliai divat ösztönzésére terjedtek el, s hamarosan a helyi műhelyeik is másolni kezdték őket. A legtöbbjük párba állítható egymással, nem csupán méretük és díszítésük, hanem a tűkiképzésük alapján is. A rugószerkezet jobbra és balra záródása segítette az összeillesztésüket. A nők kötényét vagy köpenyét foghatták össze. Viaszveszejtéses technikával készültek, egyik darabon a ho morú csónakrészbe ragadva megfigyelhető az öntőnegatívnak használt agyag maradéka. Ennek a kis anyagmaradványnak a laboratóriumi vizsgálata közelebb vihetné a kutatókat a kora vaskori metallurgia viaszveszejtéses öntésével kapcsolatos kérdések megválaszolásához. A fibulák díszítése változatos, a csónakok gerincén és szélein végigfutó rovátkolt minta többféle változata figyelhető meg. Némelyik fibula kengyelén vésett dísz fut végig: cikcakkminta, párhuzamos vonalak váltakozása. Lehetséges, hogy ezeket a finomítási, csiszolási műveleteket követően dolgozták ki a fibulákra. Több darabnál megfigyelhető volt, hogy a tűtartó vagy a rugószerkezet letörésekor (egy esetben mindkettőnél) a rontott darabot nem öntötték újra, hanem szegecseléssel egy másik alkatrésszel látták el oly módon, hogy mindkét ös sze illesztendő darabot átfúrták, majd összeszegecselték. Két esetben a tű rúdjára átfúrt borostyánkőből faragott gyöngyöt fűztek, egy esetben pedig átfúrt tengeri kagylóval díszítették a fibulát. Majdnem mindegyik fibula párba rendezhető. Az öntött, áttört bronzkorong, a bronzpálca és poncolt bronzlemezek esetében felmerül a gyanú, hogy összetartozó tárgyak együttesével állunk szemben. A lyukasztott darabok feltételezik, hogy felfűzték vagy lánccal kapcsolták egymáshoz őket. Az öntött pálca és a kerek áttört korong kialakítása is ezt támasztja alá. 55 Récsei (1897a), 193.
