Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 233 A Régészeti Gyűjtemény története 7 A főapátság kincstára a kezdetektől fogva őrzött olyan tárgyakat, amelyek az idő múlásával régiségnek számíthattak, de a rendezőelv és a megóvás célja még nem a kulturális érték megőrzése volt. Az ereklyék egyegy szent hez köthető kapcsolatuk miatt, a kincsek pedig a liturgikus használat, illetve az általuk képviselt gazdasági érték miatt voltak fontosak, hiszen „a tezaurá lás – értékfelhalmozás – tulajdonképpen természetes velejárója a tár sadalmi és va gyo ni rétegződésnek. A gyűjtemény nem utolsósorban mint státuszszimbólum működött, tulajdonosának – legyen az uralkodó, papi testület, vagy magánszemély – hatalmát, társadalmi presztízsét, gazdagságát volt hivatott tükrözni.”8 A mai értelemben vett múzeum a felvilágosodás találmánya, bár a reneszánsz ne mesi kincstárakban is szárba szökkent a kulturális nevelőigény és a tudományos rendezőelv. Hazánkban mégis a Kazinczy Ferenc szellemi vezetésével fémjelzett nemzeti mozgalom idején fogalmazódott meg az igény a kulturális javak összegyűjtésére és bemutatására. Széchényi Ferenc 1802ben megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot.9 Ez az évszám a bencés rend életében is fontos fordulópont. Az uralkodó, I. Ferenc ekkor állította vissza a feloszlatott rendet.10 Ugyan az éremtár anyagában ekkor már szerepelt régészeti korú érme, de a mai értelemben vett régiségtára, régészeti gyűjteménye nem volt a főapátságnak. A gyűjtemény – amely többnyire magyar pénzekből állt – legrégibb nyoma 1775ben lelhető fel.11 A rend visszaállítása után a szerzetesek igen hamar munkához láttak és egy európai színvonalú tudományos műhelyt hoztak létre, ami a szétszóródott, megdézsmált gyűjteményeknek is valóságos újjászületést eredményezett. A főapátság 1803ban Spaics István exjezsuitának, a székesfehérvári gimnázium igazgatójának a gyűjteményét 3500 forintért vette meg.12 A gyűjtemény főleg természettudományi jellegű anyagot tartalmazott, az ásványoktól a távcsövön és földgömbön át a kagylókig, de régi szobrok, mécsesek, pecsétnyomók, középkori fegyverek is voltak benne. 13 7 Jelenlegi munkámnak nem célja, hogy a gyűjtemény történetét a kezdetektől napjainkig alapos részletességgel feltárja. Ezt, a terjedelmi okok mellett bizonyos kulcsinformációk hiánya is nehezíti. Emellett a gyűjtemény történetét Uzsoki András 1965ben megírta, ld. Uzsoki (1965), 18–26. Ezt az összefoglaló munkát egészítem ki máshol meg nem jelent gyűj teményi információkkal. 8 Hatházi (1991), 9. 9 Bodó (2017), 6. 10 PRT VI.A. 8–28. 11 PFK BK 80/12. 1. 12 Uo. 13 „...ázsiai íj és nyílvesszők; két virág kagylókból, fedőüveggel; két strucctojás; két, tigris alakú római lámpás alabástromból...” Uo. 2. Darvas Mátyás fordítása.
