Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

III. Régészet

Léhner Zita

A pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldog asszony Plébániatemplom legfrissebb régészeti kutatásainak eredményei

Bevezetés

A Pannonhalmi-dombság ugyan már az őskortól lakott terület,1

ám igazán nagy jelentőségre a bencések megjelenésével és az apátság megalapításával tett szert. Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk a főmonostor alatt, tőle nyugatra kialakult, a középkorban még több néven szereplő (Ol suk (Alsok), Zentmarton, Olsousukoro (Alsósokoró), Szentmárton, Győrszentmárton) településről,2

amelynek földesura az apátság volt. (1. kép) A tanulmány tárgyát képező, középkori alapokkal rendelkező templom jelen formáját a 19. század második felében nyerte el, ekkor kapott új sekrestyét és tornyot is, illetve a homlokzat, a kornak megfelelően, romantikus stílusban öltött formát. A Kistemplomként is emlegetett Római Katolikus Templom (2. kép) a mai város központjában helyezkedik el (3. kép), platója elé a 16. században emeltek bástyafalat.

2014-ben Várszegi Asztrik főapát teljes restaurációt rendelt el az épületen, melynek következtében 2016-ban a templomon belül régészeti megfigyelést, majd 2019-ben a templom körül próbafeltárást végzett a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum. Jelen munkában e két régészeti tevékenység és azok eredményei kerülnek bemutatásra.

1 Szőnyi–Tomka (

1996), 38–45.; RFMTM Lovas (

1935); Lovas

(1937).

2 PRT I. 195–196.