Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
160 Szabadváry Tamás A tanulmányunk tárgyát képező gyűrűtöredékre 2019 ben lettünk figyelmesek, egy magángyűjtemény anyagának átvizsgálása során. A töredék kö zelebbi lelőhelye ismeretlen, nagyobb valószínűséggel Baranya megye területéről származik. 5 Bronz gyűrűtöredék. Eredetileg keskeny karikával rendelkező huzalgyűrűhöz tartozó, korong alakú fej töredéke. Az ovális mezőben stilizált, negatív ábrázolás: ruhás férfialak (H = 1,07 cm) balra áll, testéhez képest kissé nagy fején rövid hajjal, jobbjában pálcával, bal karját vagy ruháját lefelé engedi. Előtte tömör, körszelvényt alkotó, durva kiképzésű felület; az alak és a felület között csillag formájú, apró alakzat látható. A tárgy jó megtartású, felületét szürkészöldolívzöld összefüggő pa tina fedi. D = 1,335 x 1,226 cm; V = 0,3 cm; Súly = 2,65 g. A gyűrűfejet, töredékes voltától függetlenül, igen jó eséllyel sorolhatjuk a 3. század közepétől megjelenő és a következő évszázadban tömegesen el terjedtté váló típusok közé. 6 Az egyszerű forma specifikusan nem különít hető el, mondhatni, az egész birodalomban elterjedt, így Pannonia térségének késő római kontextusaiban sem számít ritka leletnek. 7 A gyakran stilizált ábrázolások legtöbbször különböző állatok (madár, ló, szarvas, bika, oroszlán stb.), fantázialények, lovas figura, gálya/hajó, istenségekallegóriák nagyban hozzájárulnak. Csak gyűrűk esetében, illegális fémkeresős tevékenységből lefoglalt anyagok között 2009ben 10 keresztény vonatkozású gyűrűtöredékkel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tára. Vö.: Szabadváry (2018), 205–208. (Kat. Nr. 109–118.). Kutatható magángyűjtemények ugyancsak „kincseket” rejthetnek, azonban mielőbbi dokumentálásuk lényeges, mivel nem konstans kollekciókról van szó, szétszóródásuk könnyen bekövetkezhet (ld. pl. Tóth József adatát egy budapesti műgyűjtő lakásán látott állítólagos „Krisztusmonogramos csempékről”: Tóth [1992], 35.). Kisleletek tekintetében, a 2016 utáni eredményekből: Keresztény vonatkozású ládikaveretek – Nagy (2019), 162–174.; gyűrűk és ékszerek – Neményi–Talabér (2019), 338–368.; lemezes hagymagombos fibulák: Neményi (2017), 1–8.; keresztény vonatkozású ólombullák: Szabadváry (2019), 83–89.; Vida–Kiss 2019, 1–4. Tudományos ismeretterjesztés: Neményi (2016), 45–48. „Régi új” anyagok visszaazonosítása közgyűjteményekben: Szabadváry (2016), 293–298.; Szabadváry (2018), 190–192. (Kat. Nr. 74–75, 77). Hamisítványok kérdéskörére vonatkozóan: Tóth (2019), 27–37. Impozáns (an gol nyelven is megjelent) kiállítási katalógus látott napvilágot Szent Márton születésének jubiláris évfordulójára (kiállítás: Pannonhalma, Apátsági Múzeum, 2016. jún. 3.–szept. 18. és Szombathely, Iseum Savariense, 2016. jún. 3.–nov. 30.), mely bőven taglalja a pannoniai ókereszténység emlékeit: Szent Márton és Pannónia , 49–92. 5 A nevét mellőzni kívánó magángyűjtőnek ezúton is köszönetet mondunk a tárgy közlésé nek lehetőségéért. 6 Párhuzamba állítható: Guiraud (1989), 190. (4f típus). Hazai vonatkozásban: Facsády (2009), 32–33. (V/b típus). 7 A pannoniai késő római bronzgyűrűkre vonatkoztatva eddig nem készült összefoglaló munka, ami a leletanyag mennyiségéből fakadóan nem meglepő. Mindmáig meghatározó Lányi Vera késő római temetők leletanyagát vizsgáló, alapos statisztikai értékeléssel kombinált cikke, ami azonban csaknem 50 év távlatában inkább hozzávetőleges értelemben al kalmazható: Lányi (1972), 86–87. (29. kép).
