Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
II. Gyűjteményeinkből
Szingaléz kézirat Pannonhalmán 133 A pálmalevélkéziratok az indiai szubkontinensen és környékén keletkeztek.2 Több pálmafaj szolgált alapanyagul, így a Dél Indiában és Ázsia trópusi részein elterjedt indiai üstököspálma vagy ernyőpálma (Corypha umb raculifera) és az ugyanott termő Palmirapálma (Borassus flabellifer), valamint a Bengálban őshonos Corypha taliera . 3 A pálmalevelek előkészítése és tartósítása a pergamenkészítéshez mérhető, összetett folyamat, melynek során a leveleket napon megszárítják, utána kifőzik vagy (a Palmirapálma esetében) enyhén megrohasztják, és tovább kezelik őket. Az így előkészített levelekre két módszerrel írnak: ÉszakIndiában általában bambusztollat vagy ecsetet és tintát használnak; DélIndiában viszont egy vasból készült, hegyes írószerszámmal karcolják a betűket a levélbe, és utána korom vagy szénpor bedörzsölésével emelik ki őket.4 Ez az írásmód komoly gyakorlatot és kézügyességet igényel és azt is megmagyarázza, miért olyan cirkalmasak a délindiai ábécék betűi: az írnokok gondosan kerülik az egyenes vonalakat, mert ezek mentén könnyen széthasadnának a pálmalevelek. A pannonhalmi kézirat az utóbbi, karcolásos módszerrel keletkezett: ezt mutatja a viszonylag egyenletes vonalvezetés és a vonalakkal azonos színű foltok, tintapöttyök hiánya. Megerősíti az is, hogy – mint némi kutatás után megállapítottam – az írás szingaléz, amely Ceylon szigetén, a mai Srí Lankán volt használatos, az indiai szubkontinens déli csúcsához közel. Nem tudok szingalézül, így felmerült a kérdés, hogy ki segítene nekem elolvasni ezt a szöveget. Hosszas kérdezősködés után eljutottam a szingaléz kul tú ra egy szakértőjéhez, Amal Gunasenához, a londoni School for Oriental and African Studies okta tójához. 2019 júliusában Londonban személyesen is találkoztam Dr. Gunasenával és együtt tanulmányoztuk a kéziratról készült nagyfelbontású digitális képeket, melyeket Dénesi Tamás bocsátott rendelkezésemre. Dr. Gunasena megállapította, hogy a kézirat valóban szingaléz írással készült Srí Lanka szigetén, talán Kandy városában, a 19. század végén vagy a 20. század elején, a brit gyarmati uralom időszakában (1815–1948). Egy eredetileg három lap ból álló pálmalevélkézirat középső lapjáról van szó; a szöveg eleje és vé ge elveszett. A lap elülső oldala (a rectója, 1. kép) kétszer kilenc sor írást tar talmaz; a hátoldala (a versója, 2. kép) kilencet és tízet. Az írás magas színvo na lú; a szavak nincsenek elválasztva. 2 A pálmalevél kéziratokról ld.: Padmakumar–Sreekumar–Rangan–Renuka (2003); Udaya Kumar–Sreekumar–Athvankar (2009); Aspects of Manuscript Culture in South India. 3 Padmakumar–Sreekumar–Rangan–Renuka (2003), 126.; Udaya Kumar–Sreekumar– Ath vankar (2009), 2. 4 Udaya Kumar–Sreekumar–Athvankar (2009), 4 –6.
