Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Schmelczer-Pohánka Éva A Pécsi Misekönyv második kiadásának pannonhalmi példánya A középkori pécsi misekönyv (Missale Quinqueecclesiense) a pécsi egyházmegye egyetlen fennmaradt ősnyomtatványa, amely révén a helyi liturgikus élet egyediségeiről képet kaphatunk. Két kiadásának európai és magyar könyvtárakban fellelhető példányai, valamint azok „vándorlásainak” története újabb és újabb korszakok és helyszínek apró bejegyzései által tették a példányokat mind teljesebbé. A liturgikus művek – misekönyvek és breviáriumok – kiadását a 15. század végétől hazai nyomdász hiányában a budai könyvkereskedők bonyolították: azokat német, osztrák, francia és itáliai nyomdákból rendelték meg. Az egy séges római miseliturgia (Missale Romanum) 1630 as nagyszombati, majd az 1632/1633as esztergomi nemzeti zsinaton történt elfogadásáig a magyarországi egyházmegyék egyedi sajátosságokkal – másmás szentek kiemeltebb tiszteletével, helyi rítusokkal – kiegészítve, saját misekönyveikből mutatták be a szentmisét. Noha a pécsi püspökség az esztergomi érsekség alá tartozott, a kimondottan pécsi jellegzetességek természetesen itt is megtalálhatók voltak. Ekképp látott napvilágot a pécsi egyházmegye számára a 15. század utolsó évtizedeiben, két kiadásban megjelentetett Missale Quinqueecclesiense is, amely Szijártó Nándor megfogalmazása szerint az „ősi római-magyar liturgia” egyik változatának őrzője. 1 A pécsi egyházmegye használatára szánt ősnyomtatványmisekönyveket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) rendelte meg. Az első kiadású, 310 leveles, fólióméretű, kevésbé díszített pergamen Missale Quinqueecclesiense 1487ben készült el Bázelban, Michael Wenssler (ca. 1445–1512?) nyomdájában. Egyetlen fennmaradt példányát 1991ben Borsa Gedeon azonosította egy 1 Szijártó (1936), 56.
