Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
IV.Szemle
Szemle 223 szentségfülke lábazata [lásd később, Pásztó 15. századánál tárgyalva, 213.]. Mindezek alapján a torony alsó része az eddigi szakirodalomban rögzítettektől eltérően későbbi, 15. századi képet mutat, a szobrok korát viszont nem lehet pontosan megállapítani. Rendkívül érdekes a plébániatemplom mellett feltárt, hatszögletű alaprajzú Szent Lászlóhalotti kápolna [133–142.], amelynek alsó részében a kegyurak, minden bizonnyal a Rátót nembéliek nyughattak. Írásbeli említésére 1967ben bukkant az akkori plébános, Dr. Nagy Lajos. Rekonstrukciójához Valter Ilona párhuzamok sorát hozza. A karnerek (templom mellett álló, többnyire kerek, néha hatszögletű alaprajzú halotti kápolnák) felső részében zajlik a temetés, míg alsó részük csontkamraként szolgál. Pásztó különleges, mivel itt a kápolnához dél felől külön csontház is csatlakozik: itt gyűjtötték a templom körüli temetőben nyugvók maradványait. A kápolna alsó része valószínűleg csak az alapítók számára szolgált temetkezőhelyül; jelentőségét erősíti, hogy boltozott lépcső vezet az alsó térbe. Igazi csemege a Pásztón és környékén élt Rátótok lakhelyeit, várait tár gyaló fejezet [143–164.]. A szerző Várgede nyom nélkül elpusztult vára, Ágas vár és Hasznos bemutatása után Kubinyi András, Koppány Tibor és Feld István munkáit idézve tisztázza a főúri rezidencia fogalmát, a vár, a castellum és a curia közötti elmosódott határt. Az írott forrásokból Pásztóról t öbb curia, nemesi udvarház is ismert (az egyik ilyen udvarház bűntény helyszíne is volt!). Egy áruház építését megelőzően, 1967ben egy lakótorony feltárására is mód nyílt, amely a pásztói plébániától távolabb, keletre lévő település magjában helyezkedik el, s feltehetően a 14. század második felére datálható. Ezen épület kapcsán a korabeli lakótornyok szerkezeteit Sopron városi lakó tor nyai, illetve további osztrák és cseh példák alapján ismerjük meg, míg a fejezet utolsó részében a Taron feltárt udvarházról is olvashatunk. Mindezen elemekkel a városiasodás kérdését veti fel Valter Ilona – így válik világossá, miért fontos áttekinteni az 1407. április 26án kiállított kiváltságlevelet [165–167.], amelyben Zsigmond király mezővárosi rangra emeli Pásztót. A városiasodással és külön az oppidumok helyzetével legutóbb Kubinyi András foglalkozott; fő gondolatainak elemzésével itt és a végső összefoglalásban is találkozhatunk. Mindehhez kiválóan illeszkedik C. Tóth Norbert egy korábbi tanulmányának újraközlése , amely a Függelékben található [277–283.]. Felhívja a figyelmet arra, hogy Zsigmond király idején megháromszorozódott az oppidumok száma a királyságban; ezek közül tekint át jónéhányat abból a szempontból, hogy milyen fokú volt az adott település városiasodása (Kubinyi András rendszere alapján), s mindehhez
