Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
IV.Szemle
Szemle 221 félköríves mellékkápolna kirajzolódását, egy kripta kiásását (benne 18. századi emberi maradványok voltak, de a szentélyben lévő nyílása részben a 13. század közepe után lerakott kőlapokhoz igazodik [42., 46.]), a falszövetek és előkerült leletanyag elemzését. Célszerű itt tisztázni, hogy ez az alaprajz vélhetően a 13. század első felében, amikor már a ciszterciek bírják a monostort, még változatlan. Ebből kiindulva – építészeti párhuzamokkal és kerámialeletekkel alátámasztottan – rajzolódik ki a már ciszterci építkezésekhez köthető régé szeti jelenségek sora: a szerző szerint még a 13. században (tatárjárás után a Rátótiak kegyurasága idején) épült 9 poligonális szentélyzáródású kolostortemplom, amelynek ugyanekkor további két mellékszentélye (de bizonyosan a déli mellékkápolna) egyenes szentélyzáródásúvá alakult, hajója viszont a korábbi periódushoz képest nem bővült tovább. Délre megtalálja a klauzúra és templom közti folyosó nyomait, 10 majd a ciszterci időszakban, de csak a 13. század után emelt torony tárul fel, aztán a keleti épületek falai (déli részén korai, bencés káptalanteremmel) és a kolostor zárófala kelet felé, egybeépülve a klauzúra keleti falával. A kolostorszárny délen nem épült ki, viszont a nyugati részen további, a korabeli mindennapokra rávilágító jelenségek kerültek elő. Itt feltehetően először (már a bencés időszakban) konyha, refektórium és raktárak, gazdasági épületek álltak, amelyeket egy gazdag 13. századi – már ciszterci időszakból származó – gabonalelet igazol (tizenegy zsáknyi búza, rozs, árpa, zab, néhány borsó, és gyom). A szerző a gazdálkodáshoz kapcsolódva a grangiák, azaz a kolostorok birtokain lévő, akár távoli majorságok rendszeréről is szól, amely a pásztói cisztercieknél egyelőre nem igazolt jelenség. 11 A könyv egyik nagy erénye, hogy a műemlékvédelmi irányt nem feledve, tulajdonképpen kordokumentumként a helyreállításikonzerválási terveket is pontosan idézi [56–59.], megismerhetjük a rom méreteit, ahogy a romkert eddigi történetét is. A jelentős emléket képviselő műhelyépületek feltárásának ismertetése a kolostor régészeti bemutatása és az összegző értékelés, periodizáció közt a curia helyén létesült kolostor nem rendkívüli, ez pl. Pécsváradon, később Zircen és a Pilis ben lévő királyi alapítású egyházaknál is igaz. 9 Ehhez érdemes áttekinteni a monográfiában is idézett tanulmányt: Szakács Béla Zsolt (2009), Megjegyzések korai ciszterci templomaink szentélyformáihoz, in A Ciszterci Rend Magyarországon és Közép-Európában, szerk. Guitman Barnabás, Piliscsaba, 146–161. 10 Ez a folyosó a 35. oldal 3. ábráján közölt barokk kori felmérésen látszik, ezzel egyeztet te Valter Ilona a feltárt jelenségeket. A folyosótól délre rögtön a kerengő északi traktusa s a kolostorudvar következik. A déli traktus alaprajzon való ábrázolása is érdekes, hiszen az ásatások eredményei alapján a szerző itt nem sejt középkori eredetű épületeket. 11 A ciszterci gazdálkodásról és tájhasználatról ld. legújabban Ferenczi László disszertációját: Ferenczi, László (2018), Management of monastic landscapes: a spatial analysis of the economy of Cistercian monasteries in Medieval Hungary, [Doctoral dissertation], Budapest.
