Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
IV.Szemle
220 Szemle kutatás fejlődésének állomásait. A Pásztóhoz köthető szolgáltatófalvakat, Fedémest, Németi falut és Szőlőst vizsgálva megelevenedik a korabeli középkori topográfia, amelyhez ideális a kötet egyik áttekintő térképéhez lapozni, hiszen anélkül a terepet nem ismerő olvasó elveszettnek érezheti magát. Tari Zabnak, a pásztói apátság lovászának tragikus sorsa az egyik eleme a lovas jobbágyokról szóló társadalomtörténeti kitekintésnek, s itt már találkozunk a királyi alapítású pásztói apátság első említésével is (1138). Ehhez kapcsolódóan a szerző oknyomozó alaposságával tisztázza a történetírás ban tévesen rögzült adatokat (főleg Ipolypásztó forrásaival való keveredéseket), így jutunk el ahhoz az érvhez, hogy Pásztón egy korai monostor mellett királyi udvarház megléte is erősen feltételezhető . Ezt vagy a Szent Lőrinc plébániatemplom közelében kereshetjük, vagy még inkább a 11–12. századi telepnyom melletti Szentlélektemetőkápolna és ispotály közelében. A pásztói apátságokról szóló fejezet [30–40.] alapvetően a történeti források ismertetését jelenti. A kezdetektől, azaz a legvalószínűbben bencés 7 kolostor 11. századi meglététől (<1138) Cerbanus fordító i tevékenységének tárgyalásán át a ciszterciek megjelenéséig (1190/1191) követhetjük nyomon a pásztói apátság történetét, majd megismerhetjük a rend további működését a török idők utáni, részletesen dokumentált átalakítások elemzésén keresztül. A folyamatos kutatói figyelmet, a források újra és újraértelmezését figyelhetjük meg a munka során, például ha a késő gótikus kápolnához épített északi építmény kérdését tekintjük, a fejezetben két eltérő lehetőséget is találunk: középkori mellékkápolnát és – a 100. oldalon – a barokk korból adatolt sekrestyét. Ez is jelzi, hogy az olvasótól a könyv koncentrált figyelmet kíván. Hatványozottan igaz ez a régészeti kutatásokat leíró részre [40–59.], amely rendkívül értékes és alapos dokumentáció. Szubjektív vélemény, de a régészeti fejezet elolvasása után talán érdemes rögtön a pásztói kolostor építési korszakainak áttekintéséhez lapozni [89–104.], jelen leírás az utóbbi fejezetről külön nem szól. A régészeti feltárás leírását olvasva nyomon követhetjük az italobizánci jegyeket viselő, egyenes szentélyzáródású és két (egymástól kissé eltérő) 8 7 A kutatás görög rítusú monostornak tekintette; Valter Ilona ennek okairól is részletesen szól a forrásoknál és a bencés időszak értékelésénél [30–32., 89–99.]. 8 Feltűnő az északi mellékszentély patkó formája, amely rotundára emlékeztet, s ilyen mó don korábbi templom is lehetett (mint pl. Boldván), de akár ehhez is kapcsolódhatott egy korai királyi curia (ld. újabban Buzás Gergely elméletét pl. Egerből), amelyet a bencések foglaltak monostorukba. Természetesen az eltérő méret/forma semmit nem bizonyít, az összegzésnél párhuzamként hozott szentélyeknél is előfordul ilyen, bár talán érdemes alaposabban is áttekinteni ezt a jelenséget. További érdekesség a kolostorudvaron, a toronytól nyugat felé feltárt, azonosítatlan funkciójú, vaskos falak kérdése. Ezek lehettek udvarház alapjai is, ám Valter Ilona a ciszterci időszakhoz sorolja őket [48., 100.]. Önmagában viszont
