Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

III.Forrás

Új források Rumer Márton főapáttá választásának... 201

Mariazellbe vagy St. Lambrechtbe. Néhány évvel később, 1688 tavaszán pedig Rumer Bécsbe utazva szerepet vállalt az elenyészett magyarországi bencés apátságok megváltásának ügyében.

Amikor tehát Simoncsics főapát meghalt, a pannonhalmi szerzetesek – bár közöttük többen is akadtak, akiket méltán lehetett volna e tisztséggel felruházni

35 – Rumer Mártont választották elöljárójuknak. 1688. december 13-án kelt a szentmártoni konvent Franz von Kaltenhausen apáthoz címzett levele, amelyben tudatták vele egyöntetű szavazásuk eredményét. Kérték őt és konventjét, hogy engedjék el Szent Márton hegyére a mariazelli kincstárnokot. A levéllel Lassek Ildefonz rendtársukat indították útnak.

36 A megbízott előbb Bécsbe utazott, ahol tudatta a választás eredményét a ma gyar kancellárral. A pannonhalmi szerzetesek tehát nem várták meg a St. Lambrecht-i apát és konventje válaszát

,

mégpedig azért,

hogy a királyi megerősítést mielőbb elnyerjék. Ugyanis – indoklásuk szerint – az apostoli királyságokban, ahol a király adományozza az egyházi méltóságokat, gyak ran előfordul, hogy más vetélytárs vagy támogatott klerikus szintén versenybe száll a stallumokért.

37 Mire Ildefonz atya Mariazellbe érkezett, a magyar kancellár már minden valószínűség szerint közölte a kérvényt az uralkodóval. A pannonhalmi szerzetes Mariazellből december 23-án kelt levelével együtt küldte tovább

St. Lambrechtbe konventje Franz apát nak címzett küldeményét. Ildefonz atya levelében ismertette bécsi küldetését és mielőbbi pozitív döntést kért stájer rendtársaitól, hiszen a választás híre már közismertté vált, így a visszautasítás megtépázta volna a szentmártoni konvent tekintélyét. A küldött kilátásba helyezte: ha Szent Lambert szerzetesei nehezen tudnák pótolni Rumer személyét, Márton atya főapátként egy magyarul vagy csehül tudó rendtagot küldhet új szerzetesközösségéből Mariazellbe. Lassek a búcsújáróhelyen

várt

a a dön

tést és a választ.

38

Franz apát támogatta magyar rendtársai kérését. M

indjárt karácsony másnapján tollat ragadott, hogy válaszoljon a pannonhalmi közösségnek. A döntést illetően nagyrabecsülését fejezte ki a szentmártoni konventnek. Kedvező válaszát azzal indokolta, hogy bár nehezen tudják pótolni Márton atya szolgálatait, nem saját hasznukat, hanem a bencés rend érdekét nézték. Tehát megadta beleegyezésé

t és engedélyezte Rumernek, hogy a felkérést elfogadhassa.

39

35 Ezt az alább közölt 1. levélben állítják.

36 1. levél.

37 1. és 2. levél.

38 2. levél.

39 3. levél.