Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

III.Forrás

196 Dénesi Tamás rendelkezett. Azonban joggal tehetjük fel a kérdést: honnan származott a szentmártoni konvent tagjai és a tőlük majdnem egyheti járóföldre élő szerze­tes közötti ismertség? Hiszen Márton atya St. Lambrecht monostorának fogadalmasa volt, szerzetesi életének nagy részét pedig a St. Lambrecht alá tartozó zarándokhely, Mariazell gyóntatójaként és kincstárnokaként töl­tötte. 4 A rendtörténet valószínűnek tartja, hogy a pannonhalmi szerzetesek 1683. évi menekülésük idején ismerhették meg Rumert, aki visszatérésük al ­kalmával szegődhetett hozzájuk. 5 A kapcsolat azonban ennél jóval korább i és összetettebb lehetett. Rumer Ignác 1630-ban született, a Pozsony megyei Kárpáthalas (Vistuk) te lepülésen. 6 Származását fogadalomlevelében ungarus Vistokiensis dioece­sis Tyrnaviensisként jelölte meg. Magyar anyanyelve mellett latinul, szlo ­vákul, csehül és németül is kitűnően beszélt. 1655-ben kérte felvételét a stájerországi apátságba, ahol a Márton nevet kapta. 1656. szeptember 17-én (Szent Lambert ünnepén) tett fogadalmat, majd két évvel később, június 15-én Grazban szentelték pappá. Mariazellben a custos reliquiarum seu the­sau rarius feladatköre mellett nyelvtudását kamatoztatva gyóntatóként is helytállt. A magyar zarándokok körében népszerű kegyhely gyóntatójaként kiváló kapcsolatot ápolt hazánk előkelőivel. 7 Ugyanakkor nem Rumer volt az egyetlen idegen származású szerzetes St. Lambrechtben. Valószínűleg a határokon túlnyúló vonzáskörzettel rendelkező búcsújáróhely, Mariazell népszerűsége vonzotta a magyar, cseh és morva ifjakat az anyamonostor kon­ventjébe. 8 Amikor kevesebb magyar hivatás érkezett Mariazellbe, Pannon-4 PRT IV. 113. 5 Uo. Az utóbbi feltételezést az alább publikált források egyértelműen cáfolják. 6 Modortól nyolc kilométerre keletre fekszik. 7 A Rumerrel kapcsolatos információk: StiAL Schedae professionis solemnis 1641–1661, No. 122.; továbbá: StiAL Hss Catalogus 1772, 110r–112r, 201r; StiAL Hss Catalogus 1551–1810, 18. (118. sz.) – A PRT IV. 113. és 159. (és ennek nyomán a rendtörténeti irodalom) külföldinek tartja. A PRT azért foglalkozott hangsúlyosabban származásával, mert III. Ferdinánd Pálffy Mátyás már említett kinevezésekor az országgyűlés határozata értelmében világossá tette: a főapátok ezután is csak magyarok lehetnek (PRT IV. 88.). Az utóbbi feltétel már az első választásnál nem érvényesülhetett. 1646-ban, Pálffy halálakor ugyanis a közösséget a csekély jövedelmek miatt még mindig csak alig egy tucat, főleg fiatal szerzetes alkotta. A konvent választása így arra a szerzetesre esett, aki ugyan nem volt magyar, de korábban Sziléziában valódi bencés szerzetesközösségben élt, tehát rendelkezett monasztikus tapasztalattal. Rendtársai Magger Placid vezetői kvalitásait is megismerhették, hiszen az újjáalakuló közös­ség első perjele volt. PRT IV. 95–96., 156–159., 801., 804.; Dénesi (2019), 325–326. 8 Az 1680-as években például négy magyar származék tett fogadalmat a stájer apátságban: Emericus Rainer, Ladislaus Zernansky, Candidus Allo, Alanus Rudolph. StiAL Hss Catalo­gus 1772, 212r-v (186–187. sz.), 214r-v (198. és 200. sz.); StiAL Hss Catalogus 1551–1810, 28., 30. St. Lambrecht és Mariazell szerzetesei között később is találunk magyarokat. (Bár az örökös tartományok más monostoraira is jellemző, hogy a Habsburg Birodalom minden országából érkeztek jelentkezők.) 1774-ben St. Lambrecht 115 fogadalmasából hét szerzetes eredete sze­rint magyarnak, négy csehnek, egy-egy pedig morva, horvát és itáliai származásúnak mond-

Next

/
Thumbnails
Contents