Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
178 Várszegi Asztrik OSB ismertük meg. 36 P. Bonifatius a 60as években egy külföldi ökumenikus konferencián ismerkedett meg Ottlyk Ernővel, aki akkoriban az Evangélikus Egyház Ökumenikus Tanácsának főtitkára volt. P. Bonifatiust a vasfüggöny mögé került kereszténység érdekelte: ortodoxok, katolikusok és protestánsok egyaránt. Magánkezdeményezésre cselekedett, apátja és bencés közössége támogatta ebben. T öbb nyelve n, köztük oroszul is beszélt. Három alkalommal járt Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Csehszlovákiában. Saját elmondása szerint is jóhiszemű és gyanútlan volt, 37 sok hibát követett el, bajt hozott barátaira. A hatóságok ellenségnek, kémnek, gyanús személynek nézték , megfigyelt é k őt , és azokat is, akikkel találkoz ott. Pannonhalmán megismerkedett a főapáttal, és kapcsolatot tartott fenn más magyar egyházi személyekkel is. „Amikor már sok ismerettel rendelkeztem, felkerestem Rómában Casaroli bíboros -államtitkárt 38 és elmondtam tapasztalataimat a szocialista államok keresztényeiről.” 39 Ottlyk professzor, P. Bonifatius és Sólymos Szilveszter Budapesten találkoztak először, melynek során Sólymos Szilveszter mindkettejüket meghívta Pannonhalmára. Ottlyk első alkalommal 1965. október 20–21én látogatott el a főapátságba. 40 Az intenzív beszélgetésekkel töltött másfél nap Ottlyk professzor előtt egyértelművé tette, hogy a bencések a II. Vatikáni Zsinat szellemében már valós tervvel rendelkeztek. A protestánsokra is hivatkozva a katolikus egyházban, Budapesten, Ökumenikus Titkárságot akart ak felállítani, amelynek vezetésére már alkalmas jelöltet is találtak Timkó Imre görögkatolikus professzor személyében. 41 A tervet Legányi Norbert főapát képviselte a p üspök kari konferencián. A titkárság feladata lett volna a római egység tö rekvések képviselése, terjesztése és az ökumenikus tanáccsal, illetve a nem katolikusokkal való kapcsolattartás. Nem hivatalos feladataként fedeznie 36 Dr. Peter Manternach (1932–) bencés szerzetes, 1954 ben öltözött be Chevetogneban, 1963. június 3án szentelték pappá. 1970 körül elhagyta bencés közösségét. 37 „A romániai titkosrendőrség (Securitate) rólam írt anyaga itt van a kezemben, ebből követ keztetek, hogy a hatalom félelmében mit vetített rám.” Dr. Peter Manternach szóbeli közlése Várszegi Asztriknak 2007. január 11én. 38 Agostino Casaroli bíboros államtitkár (1914–1998) ebben az időben a Vatikáni Államtitkárság Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának titkára. Később bíborosállamtitkár, a vatikáni „Ostpolitik” atyja. 39 Dr. Peter Manternach szóbeli közlése Várszegi Asztriknak 2007. január 11 én. 40 A történet összefoglalásához Ittzés Ádám feldolgozásának A pannonhalmi bencések és Boni fatius atya című fejezetét használtam: Ittzés (2014), 496–502., továbbá az ehhez kapcsolódó forrásközléseket: „Szamosi”dokumentumgyűjtemény (2014). Bencze Lóránt 2007. január 21én, levélben küldött személyes visszaemlékezése szintén segítette munkámat. Bencze Anzelm Lóránt 1959 és 1975 között volt a bencés rend tagja. 41 Timkó Imre (1920–1988) teológiai tanár, később görögkatolikus püspök. Bencés diák, majd bencés szerzetesnövendék volt, így ismerték Pannonhalmán.
