Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
168 Várszegi Asztrik OSB Szent Márton monostora és a felekezetek közötti párbeszéd A bencések lelkiségét Szent Benedek Regulája alakította, másfél évezrede Európában, ezer éve hazánkban. A Regula azt kíván ja, hogy a szerzetes „az Evangélium vezetésével járja az Úr útjait” és hogy „tiszteljen minden embert”. 4 Neveltetésük, képzettségük – 1802 től különösképpen is – azt jelentette számukra, hogy puszta létezésmódjukban a világra nyitottságot, a kereszténység és az egyetemes egyház iránti érzékenységet hordozzák magukban. A reformkor idején, a 19. század végén kialakult kétpólusú (teológiai spirituális és tanári) 5 képzés alapot teremtett továbbá a második világháború előtti évek nemzeti hátterű „egyházi unió” gondolatának befogadására. Guzmics Izidor bakonybéli apát és a református Kazinczy Ferenc barátsága kapocs volt eszmeiségükben. Guzmics az egyházak közötti unió esetleges megteremtését nemzeti alapon látta megvalósíthatónak. 6 A 19. század végén a bencések és reformátusok közös területe az oktatás és nemzet érdekében való nevelés volt. Ez a pozitív hang érződik Bódiss Jusztin bencés főiskolai tanár és Balogh Ferenc debreceni református hit tanár az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1898. évi debreceni közgyűlésen elmondott beszédeiből. „Igen! A magyar égboltot a műveltség hatalmas szivárványa íveli át, egyik vége Pannonhalma magaslatáról indul, másik a magyar Alföld e talaján éri a földet, a két vég ma itt [ti. Debrecenben] találkozik. (...) Mindnyájan a haza fiai vagyunk. Éltetem a hazai műveltség Pannonhalmáról jött munkatársait; szent és nemes akarattal építsük tovább az évezred újuló korszakát, közös jövőnk.” 7 E háttér alapján érthető Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök mondata: „Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen közt a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának, s ez a híd egy új délkör lenne, egy új magyar meridián.” 8 Ezt a hagyományt folytatta Kelemen Krizosztom főapát a hazai uniós törekvések ápolásában, amikor sűrű levelezésben állt Ravasz László és Révész Imre református püspökökkel. A 20. század negyvenes éveiben Magyarországon újra téma lett a felekezetek „uniója”. A jezsuiták józanítóan hatottak azokra, akik a felekezetek közti közeledést, netán unió reményét 4 RB, Prol. és 4,9. 5 Hiszen kevés kivétellel minden szerzetespap egyúttal tanár is volt. 6 Zoltvány (1884), 63–136., 189–196.; Csóka (1981). 7 Balogh Ferenc hittanár válaszát ld.: Szivárványhíd (1991), 17. 8 Prohászka (1919), 2. Ld.: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/UjNemzedek_1919_12/?p g=49&layout=s (A letöltés ideje: 2019. nov. 2.)
