Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
154 Szokolay Domokos ami egy-két nem demokratikus rendőr részéről történt. Ne lányokat verjenek és tiporjanak a sárba, hanem tolvajokat. És ha nem tűrik a tüntetést, ne tűrjék akkor sem, ha azt a főispán ellen rendezik. Hogyan kerültek civil egyének a tömeget oszlató rendőrség közé? (...) Miért nem tartóztatta le a rendőrség a verekedést kezdő fiatal urat a többi rendbontóval együtt? Miért nem igazoltatta azt a civilt, akinél fegyver volt? Egy derék orosz katona nagyon helyesen ítélt, mikor kivette a magáról megfeledkező egyik lányverő kezéből a fegyvert és jól kupán vágta. Köszönjük tovaris? Rendet kérünk minden vonalon. De nem brutalitást és talpverést, mint a török világban, mert demokrácia van.” 73 A szóban forgó írásban Sümegh a korábbiaknál is élesebben kritizálta a rendőrséget és Vietorisz Géza főkapitányt. A „demokratikus rendőrség” bornírtságaival a háború előtti rendőrség kissé idealizált, udvarias, fe hérkesztyűs képét állította szembe, ugyanakkor – csalódásának hangot adva – párhuzamot vont a korábban a csendőrség által elkövetett visszásságokkal és a zsidókkal szembeni bánásmóddal: „a demokratikus rendőrségtől is többet, jobbat vártunk, mint a régitől. Megszüntették a kakastollasokat, mert állítólag a magyar nép hóhérai voltak, a szolgabírák fogdmegjei, népnyúzók. Lehet! Megromlott a fegyelem, a zsidótörvények végrehajtása körül olyan visszaélések történtek, hogy szükségesnek látszott az egész intézmény feloszlatása. De kaptunk-e jobbat helyettük?” 74 – tette fel a kérdést, majd később így folytatta: „nem kell sem reakciósnak lenni, sem fasisztának, sem a régi rend siratójának, csak becsületes demokratának, hogy megállapíthassuk, hogy talán a legnagyobbat itt csalódtunk.” 75 Emellett felhívta a figyelmet a közbiztonság szörnyű állapotára, arra, hogy a – szavai szerint – kipróbált és szakmailag felkészült rendőrök helyett egy „siserehad” lepte el a rendőrséget. „Máról -holnapra rend őrszázadosi, őrnagyi egyenruhákban jelentek meg olyan egyének, akik még a nevüket is alig tudják leírni. Az egyik dunántúli városban egy rajztanár lépett elő kapitánnyá, a mi szegény Sopronunkat pedig a könyvespult mellől elővágtató őrnagy úr boldogítja. (...) Talán mégse elég a rendőri hivatás teljesítéséhez, hogy valaki szerezzen egy birgerlit, 76 hozzá leakasszon egy pár ruhát, lehetőleg olyant, amit más használt, mint derék kapitányunk bevallotta, és kész a főkapitány, akár egy vármegye élére. (...) Elég volt olyan főkapitányból, aki ellen kilószám vannak súlyosan terhelő jegyzőkönyvek, aki ellen csak a csornai járásból 47 vádpontot állítottak össze.” 77 – szúrt oda Vietorisznak, korábbi múltjára célozva. 73 Sümegh Lothár, Demokratikus rendőrkapitányt – demokratikus rendőrséget, Soproni Uj ság, 1945. december 7., 1. 74 Uo. 75 Uo. 76 Birgerli csizma. 77 Sümegh Lothár, Demokratikus rendőrkapitányt – demokratikus rend őrséget, Soproni Uj ság, 1945. december 7., 1.
