Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
152 Szokolay Domokos kiszabadulást ígérni, ha belépnek a pártomba.” 64 – utalt a kommunista pártiak ilyen irányú tevékenységére. „Csak azt akarom, hogy a betegeket szállítsák kórházba és emberséges bánásmódban részesítsék őket. Ellenben, ha kifogása van valaki ellen, álljon ki az igazoló bizottság elé és bizonyítsa be, hogy bűnös. Nyugodt lehet, nem fogom védelmembe venni, még ha testvérem lesz is az illető. De görénymódra mindenütt elhinteni egy kis rágalmat, nem a mi módszerünk.” 65 Írásában Sümegh újfent kifejezte azon aggodalmát , hogy az új beren dezkedés, ha ilyen módszereket alkalmaz, ugyanarra az útra lép, mint amelyen a nem sokkal korábban még tomboló nemzetiszocializmus járt és hajtotta halálba az embereket. „Az internálótáborokban történteket azért ki fogásoljuk, mert Mauthausen szellemét lehelik, mert a kis-király úr [utalt Vietorisz Gézá ra – Sz. D.] 3 napig botoztatott egy szerencsétlen, összekötözött embert, mert saját szája íze szerinti vallomást akart belőle kicsikarni ezzel a »demokratikus« módszerrel. Itt kezdődik a fasizmus, kis Dobó. Az internáltak kifosztásánál, a fertőrákosi 10 liter tejnél, melyet a szoptatósok helyett Sopronban feketén adtak el a »demokratikus« gondolkozók, az agyondolgoztatott betegeknél és a koplaltatásnál. A gázkamra csak a vég, amihez nem akarunk senkit sem eljuttatni. Innen fúj a szél Szerkesztő úr, ha nem tudná.” 66 – foglalta össze és illusztrálta megrázó képekkel gondolatait Sümegh. Igazi demokráciát! Mindezzel párhuzamosan egy másik eset is megbolygatta Sopron életét: internálták a Soproni Ujság egy másik szerzőjét, Böck János 67 volt tábori lelkészt, hitoktatót. Bűne az volt, hogy Nem hősök? címmel cikket írt az elesett magyar katonák emlékére. Antoni M. Aristella nővér – az Isteni 64 Uo. 65 Uo. 66 Uo. 67 Böck János (1916–1993) római katolikus pap, hitoktató, spirituális. 1928-tól Győrben tanult a bencés rend gimnáziumában, majd szemináriumba ment. Ötödéves szeminarista korában a teológushallgatók főduktora lett. 1941 júniusában szentelték pappá, s ezt követően segéd lelkészként végezte hivatását Fertőrákos, Hegyeshalom és Környe településeken. A második világháború alatt tábori lelkészi szolgálatot teljesített. 1945 őszétől Sopronban volt hitoktató, majd rövid időre internálták. Ezt követően 1946 őszéig rendőrhatósági felügyelet alatt tartották. Szüleit kitelepítették Mosonszolnokról. Sopronban és Győrben káplánként szolgált. 1946 augusztusától a soproni kisszeminárium spirituálisa volt, azonban miután a békepapság intézménye miatt összetűzésbe keveredett püspökével, távoznia kellett. 1958–1963 között Mosonmagyaróváron volt káplán, ahonnan a Vértes-hegységben lévő kis bányászfaluba, Várgesztesre kérte át magát, ahol tizenkét évet töltött el. Csornán és Dénesfán is káplánkodott egy ideig. 1984-től haláláig a mosoni plébánián szolgálta híveit. Moson Megyei Életrajzi Lexikon: http://www.hgkmovar.hu/mmel/?o=szc&c=k63 (A letöltés ideje: 2019. nov. 13.)
